George árnyékos helyen parkolt, és rágyújtott egy cigarettára, amíg átért az utca másik oldalára. Chesterfieldben minden utcát és házat ismert. A 28. számú házba csengetett be, de szokás szerint nem voltak otthon. Visszaült az autójába és elindult haza felé. Soknak tűnt az a fél óra, amíg haza ért, de nem sietett. A feleségével már régóta nem élt jól, csak a gyerekek miatt nem váltak el. Ennek ellenére hűséges volt hitveséhez.
A kocsija közel húsz éves volt már, ez volt az első autója. Mióta összeházasodtak, egyre szegényebben éltek, noha a társaság -, ahol dolgozott terjeszkedett, így mindig volt munkája. Raktárt vezetett, de a vevők többsége inkább katalógusból vásárolt. Ezért George munka után házról-házra járva árusította a cég termékeit. A vállalat női fehérnemüket árusított, 50 fontért.
A milliomos negyed felé vette az irányt, a sétáló utca előtt megállt, és gyalog ment tovább. A legelső házba csengetett be, de nem nyitottak ajtót. Ismét becsengetett, de most sem hallott mozgást, így harmadszor is megpróbálta, ezúttal sikerrel. Egy fiatal lány nyitott ajtót. Körülbelül 18 éves lehetett. Sötét színű, egyenes haja volt. A teste csinos és üde. Rózsaszín ruhát, valamint tornacipőt viselt.
– Segíthetek? – kérdezte kedvesen.
– Hello kislány, itthon van anyukád?
– Nem elment vásárolni – válaszolta.
– Mikor jön haza?
– Néhány perce ment el, 1 vagy 2 óráig lesz távol, nem tudom biztosan.
– Megvárhatnám? Olyan meleg van kint szívesen, innék egy pohár hideg vizet… – George úgy gondolta, ha a hölgy nem ér haza pár percen belül, haza megy.
– Persze – válaszolt a lány, és bevezette a nappaliba az idegent.
A lány kiment a konyhába jeges vízért, George addig körülnézett a nappaliban. A bútor szinte új volt, a dívány és a székek világos huzattal voltak áthúzva. A vendég szeme teljesen elkerekedett, amikor meglátta a vadonatúj televíziót a sarokban. Hatalmas képernyője volt. A szemlét megzavarta a kis hölgy, amikor visszatért a konyhából.
– Az én nevem George, és tiéd? – Próbált ismerkedni, és elvette a hideg vizet.
– Sally vagyok!
– Örülök a szerencsének, és köszönöm a vizet.
– Miről akar beszélni az anyukámmal?
– Én üzletkötő vagyok, és házról- házra járok, hogy vásároljanak attól a cégtől, ahol dolgozom. Ezért kerestem a mamádat is.
– Mit árul?
– Női fehérneműt.
– Fiatalosabb modelljük is van,
– Igen lehet rendelni azt is.
– Vannak ilyen divatosak?
Erre Sally felemelte könnyű, nyári ruháját. Pamut bugyi és csipke melltartó volt a ruha alatt. A férfi le sem tudta venni a szemét a lány karcsú testéről, formás fenekéről.
– Jól van? – kérdezte ingerülten. – Zavarba jön, ha egy idegen nő megmutatja, milyen bugyit visel? Nem azt mondta, hogy fehérnemű ügynök?
– Miért az anyukája nem háborodna fel ezen?
– Az én anyukám soha nem beszél velem a szexről. De hagyjuk ezt! Szóval van rám való bugyi?
– Ezek olyan lányokra valók, akik már teljesen kifejlődtek.
– Anyukám általában egy mérettel nagyobbat vesz nekem. Ilyenkor azt mondja, majd bele növök. Én inkább valami sexit szeretnék.
– Oké! – szólt George. Közben arra gondolt, hogy az új francia fehérnemű kollekcióban talán van kis méret.
– Jól van hölgyem, mutatok önnek egy pár modellt.
Sally leült a díványra, kényelmesen elhelyezkedett, és figyelte a kirakott fehérneműket.
George nem tudta levenni a szemét a lányról, ezért lelki ismeretfurdalása volt, hiszen ő nős ember. Azzal vigasztalta magát, hogy ez üzlet neki, mert ez a kislány sok mindent megvetett majd az anyukájával magának. Elővett néhány terméket.
– Mit szólsz ezekhez? – a kezében egy barack színű, XL-es méretű bugyit tartott, de inkább egy kisebb méretű sátornak tűnt.
– Túl nagy – elégedetlenkedett Sally.
– Jó, nézünk egy másikat.
Majd kihúzott a táskájából egy csipkés, fekete tangát.
– Túl kicsi? – kérdezte George.
– Nem ez pont jó!
Kapta ki a kezéből. Rögtön fel is próbálta, pont rá való volt. Csodása kiemelte az alakját.
– Ebbe már nem kell belenőnöd? – kérdezte a férfi.
– Ez nagyon szép – mondta és elsétált George előtt.
– Túlságosan fiatal vagy még ehhez! A fekete csipkét a felnőtt nők hordják, akik martinit isznak, és jazz-t hallgatnak. Neked a fehéret, vagy rózsaszínt kellene szeretned.
– Jó.
Most még több terméket vett elő a táskájából.
– Ez tetszik – Sally rögtön rámutatott egy selyem, csipkével díszített, fehér színű bugyira és melltartóra.
– Ezek nagyon drágák Sally! Valódi selyem, de van szatén is azok olcsóbbak.
Kihalászott egy sárga, szatén bugyit.
– Ez hogy tetszik?
– Nagyon. Felpróbálhatom?
– Jó csak vedd le a tornacipődet, nehogy összekoszold.
Belekortyolt a vízbe, és úgy figyelte, ahogy Sally meztelenre vetkőzik, felpróbálja a fehérneműt.
– Kényelmes – dicsérte.
– Szép vagy benne – szólt George, miközben egyfolytában a lány combjait nézte.
A melltartó pici, kerek melleit, a sárga szatén pedig barna bőrét hangsúlyozta ki. Sally ekkor George kezét, és lábai közé tette. Ő pedig a vékony szaténon keresztül simogatni kezdte testének legérzékenyebb részét…
Hogy a továbbiakban mi történt azt az Olvasók fantáziájára bízom…
