Mini tényleg elég alacsony termetű volt, ahogy a beceneve is jelezte. Ő a szakközépiskola kosárlabdacsapatának egyik erőssége, és éppen ezért olyan feltűnő a többiek között, hogy milyen picike. Egyébként egyáltalán nem csúnya, sőt, azt hiszem tökéletes a teste. A lába izmos, de ez ebben a sportban természetes dolog. És nagyon elegánsan tud irányt váltani, szlalomozni az ellenfél védői között velük, az egyszer szent.
Én szorgalmasan kijárok a meccseikre, főleg, mióta ilyen kiváló eredményeik vannak. Odaülök az első sorba, lengetem az iskola zászlaját, és rigmusokat faragok, hogy bíztassam őket.
Ősszel történt, hogy megint kimentem egy elég jelentős mérkőzésre. A csapat remekül játszott. Már az első félidőben megvolt a negyven kosár. Akkora hepajt csaptunk nekik a nézőtéren, hogy már a rendezők is kezdtek furcsán nézni ránk.
Úgy elvertük az ellenfelet, mint a rongyot. Diadalmámorban úsztak a sárga-zöldek! Elsőként rohantam hátra gratulálni, Minit kaptam először kézbe, sebesen átöleltem, és cuppanós puszit nyomtam a szájára. A többiek nevetni kezdtek, de jólesett nekik, hogy ennyire örülök.
Mini hamiskásan rám nevetett, és azt mondta, várjam meg, míg átöltözik. Aztán megszorította a kezem, és viszonozta a csókot. Úgy éreztem, mintha villám hasított volna belém. Hinni sem mertem, hogy ma megtörténhet velem a Csoda. Mini, hogy ezt megerősítse, még rám is kacsintott és eltűnt az öltözőben.
A Ligetbe már kéz a kézben érkeztünk. Mini vezetett, láthatóan ő már tudta, hová tartunk. Egy kiszolgált munkásbódéhoz érve se szó se beszéd belökött az ajtón, és amennyire lehetett, be is zárta mögöttünk.
A félhomály a beszűrődő bágyadt napfénnyel furcsa izgalmat ültetett el ágyékom körül. Mini lehajolt, kigombolta a sliccemet, és valami csodálatosat oboázott nekem. Csak éppen a lényegig nem engedett. Felsrófolva álltam, remegett a lábam, és egy hang sem jött ki a torkomon. Mini sietősen ledobálta magáról ruháit, és intett, hogy cselekedjek hasonlóképpen.
Izgalmam tetőpontjára hágott, hiszen már biztos voltam benne, hogy eljött a nap, amikor végre beléphetek a legtitkoltabb szentély kapuján. Anyaszült meztelenül álltunk meg egymással szemben, és csodálattal tapogattuk egymás forró testét. Az árnyékok játékosan szaladgáltak vállunk és medencénk között.
Mini végtelen lassúsággal megfordult, és megfogta mindkét bokáját. „Így még nem csináltad, ugye?” „Nem”- dadogtam zavartan, nehogy rájöjjön, hogy én egyáltalán nem csináltam még ilyesmit. ,,Hát akkor bátran!”- mondta -„Ne félj, eléggé tág vagyok, meccs előtt már bejárattam magam”
Életem legszebb perce következett el. Óvatosan álltam szorosan a háta mögé, és két tenyeremmel megmarkoltam csípőjét. Kuncogott egy kicsit, és újra bátorítani kezdett. Félve nyúltam szerszámomhoz, hogy belé vezessem. Tényleg rendkívül könnyedén ment.
Mintha világéletemben ezt gyakoroltam volna, lassan ki-be húzogattam, tologattam farkamat. Sohasem hittem volna, hogy ez ennyire jó. Éreztem, ahogy izmos felsőtestem is munkába áll, és erősen szorítottam Mini csípőjét. Elkapott a hév, és egyre erősebb tempót diktáltam, hogy mielőbb elérjük a csúcsot. Belőlem is sohasem hallott nyögések szakadtak ki, tovább srófolva érzékeimet.
Lassan már az egész Ligetben csak minket lehetett hallani. Előre-hátra, újra meg újra! Mini hirtelen felkiáltott, és szinte felsírt, ahogy a kéj hullámai átcsaptak a feje felett. Ebben a pillanatban én is felsikoltottam, erősen megmarkoltam feszes hátsóját, és belé ürítettem életem első örömét.
