Öt éve éltünk már együtt Sanyival, mikor új munkahelye miatt a szomszéd városba kellett költöznünk.
Amikor megláttam a szomszéd család kamasz fiát, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Huszonhat éves vagyok, bár nem bombázó, szinte minden férfi megfordul utánam. Már fél éve éltünk az új házban, hétvége volt, nyár, és istenien sütött a nap. Sanyi persze hétvégén is dolgozik, túlóra… No, de hagyjuk. Szóval kifeküdtem napozni.
Vagy öt percet fekhettem így, mikor csöngettek a kapunál.
Igen, a szomszéd fiú volt.
A kulcsát otthon hagyta, nem tudott bemenni a házba, szülei meg elmentek rokonlátogatásra, majd csak este jönnek haza.
Zakatolni kezdett az agyam és a pulzusom is úgy vert mint az őrült. De miért? Nem tudom milyen hatással volt rám ez a kis kamasz, negyedikes gimnazista fiúcska.
De most ugyanazt éreztem, mint amikor először megpillantottam és tudtam, hogy most történni fog valami.
Egy fél percre agyamba tolult Sanyi arca… De elzavartam…
Elhatároztam, hogy megszerzem ezt a fiút.
Beengedtem, persze együtt érzőn bólogattam a történetére. Kérdeztem tőle, hogy bemegy-e a házba tévézni, vagy valami, de azt felelte, hogy szívesebben maradna kint velem, akkor egyből látja, ha hazajönnek a szülei.
Mondtam, hogy napozom tovább, ha nem zavarja.
Persze, nem zavarta. Oda ült mellém, ő is ledobta pólóját, és láttam, hogy szép kis izmai vannak, nem úgy, mint az én Sanyimnak. Hát igen, Sanyi napról-napra görnyed az irodában, ez a fiú pedig sportol. Minden nap…
Elcsépelt gondolat jutott eszembe: kértem, hogy kenje be a hátam napvédő krémmel.
Nagyon kellemes érzés volt. De nagyon. Még ma is melegséget érzek az ágyékomban, ha rá gondolok.
Megfordultam, kértem, hogy a hasam is kenje be, és a lábaimat.
– Tetszem, Bálintka? – kérdeztem felkönyökölve.
– Phú, nagyon – vigyorgott zavartan.
– Látom – nevettem vissza. Elpirult, és elvette kezét a combomról.
– Gyere be a házba! – mondtam és kézen fogtam.
Ahogy beértünk meztelenre vetkőztem.
– Gyere, simogass, szeress!
– Huh –nem tudott mást mondani. Odabénázott, átölelt, aztán csak simogatott, és látszott rajta, hogy bánja, hogy csak két keze van. A tekintete elborult.
– Voltál már valakivel? – kérdeztem. Csak megrázta a fejét és tovább fogdosott.
– Gyere, szeress engem!
– Ááá, mindjárt mennem kell – dadogta. Csak ürügyet keresett, mert félt, hogy nem fog megfelelni nekem
Gyere – mondtam ismét. Végre sikerült legyűrnie zavarát és úgy szeretett, mint egy igazi férfi…
Rettentően jó volt!
Sanyi azóta sem tud semmi, de már megismételtük a liezonunkat néhány alkalommal…
