Elég forró nyári délután volt. Semmi kedvem sem volt kimozdulni a hűvös szobából, de tudtam, hogy el kell mennem Márkhoz. Amióta megláttam, tudtam, hogy egyszer az övé leszek. Úgy éreztem, eljött az időm. Felvettem a legszebb szoknyámat, és egy csipkés fehér blúzt. Ki választottam az egyik legszebb bugyimat, azt akartam, hogy a lehető legkívánatosabbnak lásson.
Leborotváltam a puncim körül a szőrzetet, és csak egy kis csíkot hagytam a hasamtól lefelé. Felhúztam a bugyit, aztán egy merész gondolattól vezérelve mégis levettem. Elképzeltem, ahogy meglepődik majd, ha rájön, hogy a szoknyám alá nem vettem fel semmit…
MILYEN SZÉPSÉGES VAGY, MINT EGY TÜNDÉR!
Jó kedvvel tettem meg az utat az erdőig. Igazi turistaparadicsom volt ez a hely, de reménykedtem, hogy ebben a nagy melegben nem futunk össze sok kirándulóval. Az erdő belsejében, nem messze a turistaháztól volt egy zöld pad. Ott randevúztunk. Márk már ott várt. Rám villantotta mosolyát, és azt mondta:
– Milyen szépséges vagy, mint egy tündér!
NINCS RAJTAD BUGYI!
Valahonnan elővarázsolt elő egy kis sárga színű virágot, de egészen elaléltam, amikor beletűzte a hajamba.
– Szeretlek – súgta a fülembe, és olyan vadul kezdett csókolni, hogy még az ajkamba is beleharapott.
Amint átölelt, keze mind lejjebb és lejjebb csúszott a testemen. Amint a derekam alá ért, majdnem összeroppantott.
– Úristen, micsoda nő vagy te, nincs rajtad bugyi! – kiáltotta, és én gyorsan szájára tapasztottam a számat, nehogy valaki meghallja. Arra gondoltam, kíváncsi lennék, mi játszódik le benne, de azonnal rájöttem.
MIT NÉZEL, ÉDES?
A farkához raktam tenyerem, és még a nadrágján át is éreztem hatalmas méretét. Letépte rólam a blúzt, a pad támlájára dobta, és felhajtotta a szoknyámat. Én vadul lecibáltam róla az ingét és a többi ruháját, és eldobáltam körülöttünk a fűre. Ott állt előttem meztelenül, az óriási nagy ágaskodó szerszámával. Látta rajtam, hogy milyen szemeket meresztek.
– Mit nézel, édes? – kérdezte, és én alig tudtam megszólalni.
– Én, én… – hebegtem, – én még soha életemben nem láttam ilyen óriásit! – böktem ki végül, és hirtelen nevetségesnek tűnt minden férfi, akivel korábban dolgom volt.
TELJESEN BETÖLTÖTT, SZINTE BELÉM DAGADT
– Fantasztikus! – mondtam, pedig akkor még sejtelmem sem volt róla, milyen fantasztikus érzés lesz, amikor majd belém hatol. Nemsokára meg is tette ezt, úgy éreztem, nem is a földön járok. Teljesen betöltött, szinte belém dagadt a hímtagja. Olyan érzés volt, mintha soha többé nem tudná kihúzni… Óriásit élveztem, egészen megfordult körülöttem az egész világ, kerek tányérnak láttam fejem fölött a fák koronáját.
– Ez aztán tényleg kerek erdő! – sóhajtottam, amikor ő is elkészült, és abban a pillanatban nem fogta fel, mit is mondok.
MILYEN LESZ TÉLEN BUGYI NÉLKÜL?
Azt azonban gondolom megértette, hogy aligha lesz ezután olyan nap, amikor nem akarok vele az erdőben kirándulni. Bár egy kicsit félek, milyen lesz majd télen bugyi nélkül járkálni…
