Június közepén mindig meleg van. Aki pedig érettségizik annak különösen. Az izzad rendesen. Miután kiderült, hogy rám csak a második napon kerül sor, hazamentem rendszerezni a gondolataimat.
Másnap nem kis izgalommal a torkomban elindultam a szóbeli vizsgára. Amikor szólítottak az izgalom csak fokozódott bennem. A tanárok az ablak előtt, egy hosszú asztalnál helyezkedtek el. A tétel kihúzása után bőven volt időm felkészülni. Ami eszembe jutott azt mindent leírtam, és lassan unatkozni kezdtem. Miközben én a többieket nézegettem, addig úgy éreztem valaki engem vizslat. Arra fordultam és meglepve láttam, hogy a korábbi biosz-kémia tanárnőnk, Gizi ,,néni” az. Azért néniztük, mert nem ,,Gizizhettük”, hiszen mégiscsak a tanárunk volt. Pedig fiatal, vékony termetű, hosszú, sötét hajú, szép szemű lány volt. Formás mellei és hosszú combjai gyakran beindították a fantáziánkat.
A banketten láttam legközelebb. Kerültem őt, nem mertem szólni hozzá, inkább társaimmal iszogattam – a komoly ittasság állapotáig.
– Az alkohol győzött- motyogtam egy barátomnak, és kitámolyogtam a kerthelyiségbe, lerogytam egy asztalhoz és ott szundikáltam. Jóval később arra eszméltem, hogy valaki a hajam simogatja. Felnéznem sem kellett, tudtam, hogy ki az. A bankett végére viszonylagosan kijózanodtam, és értelmes beszélgetésre is képesnek éreztem maga, majd felajánlottam, hogy hazakísérem. Klönösebb probléma nélkül érkeztünk el a lakásához. Megálltunk, a szemembe nézett, majd minden átmenet nélkül magához húzott, és megcsókolt. Édes ajkai hosszan tapadtak az enyémre, nem is reméltem volna ilyesmit. Mikor végre abbahagytuk, a bűntudat és az érzékiség vegyes érzésétől keveredve nem tudtam, mit tegyek. A választ ő adta meg: behúzott az ajtón.
A lakás biztos magányában aztán folytattuk, ahol elkezdtük. A bűntudatom háttérbe szorult, óvatosan vetkőztetni kezdtem, ő is engem. Hamarosan meztelenül álltunk szemtől szembe, még mindig csókolózva. Kezem lassan letévedt hullámzó kebleire, hosszasan simogattam keményedő bimbóit. Halk sóhajai tapasztalatlanságom ellenére is jelezték, hogy jó irányba indultam felfedező utamon. Felismerve, hogy fekve mindez kényelmesebb, az ágyhoz léptünk, és ott folytattuk. Felfedező kedvem sasszárnyra kapott elégedettségét látván, és lejjebb is elkalandoztam. Sötétbarna szőrzetének képe, rózsaszín kelyhének illata tovább serkentett. Ügyetlenül bár, de finoman izgatni kezdtem csiklóját, barlangjának bejáratát. Halk sóhajai hosszabb nyögdécseléssé változott. Kezével erőteljesen lenyomta fejem, jelezve további teendőmet. Megízlelni nedvét szinte elviselhetetlenné tette farkam merevedését. Nem bírtam sokáig, a hónapok óta bekészített (és soha nem használt) gumit elővettem tárcámból és ügyetlenkedve próbáltam felhúzni.
Mosolya kedves volt, mikor lefogta a kezem. Láttam szemén, hogy nem ezt szeretné még. Lassú mozdulatokkal húzogatta a bőröm, szinte robbanásig feszítve a húrt. Majd meg-megállt, incselkedve tekintve rám. Jó ötpercnyi játék után végül szájával péniszem fölé hajolt, és szájával is kényeztetni kezdte azt. Noha közel éreztem a robbanást, mesterien nem hagyta beteljesülni a kéjt… Látva, hogy nem bírom tovább, felhúzta nekem a gumit, hanyatt feküdt, és minden szó nélkül felkínálta magát. Óvatosan elhelyezkedtem, o segített megtalálnom a célom. Óvatosan kezdtem betologatni a farkam. Jó érzés volt, bár mintha kissé távolabbra estem volna vissza a szokatlan érzés miatt. Láthatólag ő hamar visszatalált, halk nyögdécseléséből erre tudtam következtetni. Érezve hüvelye összehúzódását, kezdtem egyre jobban elfeledkezni a körülményekről. Nyögdécselései és sóhajai szaporábbak lettek, majd – elképzeléseimmel ellentétben – hangtalanul remegni kezdett egész teste, és elélvezett.
Noha közel voltam, valami hiányzott. Éreztem kemény bimbóit mellkasomon, segítő lábait, és tudtam, ez kell, ez hiányzott. Egyre rendszertelenebb lökésekkel segítettem magam a cél felé. A csúcs előtti pillanatban halkan a fülembe súgta:
– Élvezz! Mintha parancsnak engedelmeskedtem volna, azonnal elöntött a kéj. Hosszan tartott, mindenem megmozgatott. Valóságos fizikai fáradtság vett rajtam erőt. E gyönyörű percek után ismét rám tört a bűntudat. Úgy éreztem, menekülnöm kell innen, nekem ezt nem lett volna szabad. Ő megértő volt, nem tartóztatott. Sebtében felöltözve kirohantam az éjszakába, és hazamentem.
Néhány héttel később felhívtam. Kedvesen szólt a hangja a telefonban, találkoztunk is többször, de már soha többé nem szeretkeztünk. A biológia nem szerepelt az érettségi tantárgyaim között, mégis szívesen emlékszem vissza erre a ,,számonkérésre”.
