Kezdjük úgy, ahogy az ilyen szövegeket kezdeni szokták: Sanyinak hívnak, tizenhét éves vagyok.
Amióta az eszemet tudom mindig imádtam a számítógépeket. Már a régi Commodoroktól kezdve így vagyok. Lehet, ezért könnyebb most nekem. Követem a fejlesztéseket is, szóval képben vagyok, nem igazán van olyan probléma, amit nem tudok megoldani. Ezért van úgy, hogy kis városunkban (ilyen személyek híján) igen gyakran hívnak egy-egy családhoz, hogy javítsam meg a folyton újrainduló, vagy nem is beinduló rendszereket. Néha nagyon bénák egyesek. Sokszor még játéktelepítéshez is kihívnak.
Nálunk még számítógépes bolt sincs, szóval nyugodtan mondhatom, hogy ezen a téren, bár még csak harmadik osztályba járok a gimnázumban, én vagyok a városunk esze.
Vagy két hete az egyik osztálytársam anyja hívott ki, mivel vett lányának, Dórának egy új számítógépet és rendszert kellett rá telepíteni. Meglepetésnek szánta, tehát el kellett intézni, míg a család nem érkezik haza.
Dóra az egyik legszebb osztálytársam. Az anyja pedig ugyanúgy néz ki, mint a lánya, csak sokkal nőiesebb. Szóval őrjítő, na. Az anyja (akinek szintén Dóra a lánykori neve) azonnal észrevette, hogy bejön nekem. Amire kimentem a lakásra átöltözött valami nagyon durva cuccba. Fekete bőr miniszoknya… A felső valami fehér átlátszó ruhadarab… Alatta melltartó semmi…
Hát, Kati, akivel már két éve járok, eszembe sem jutott. Faltam a szememmel.
És Dóra nem bánta. A telepítést csak el kellett indítani, ment magától, de közben várakoztunk, beszélgettünk. Amikor odahajolt fölém az asztalhoz, véletlenül a fejemhez ért a melle és megcsapta orrom az illata. Nagyon fészkelődtem, hogy valami kényelmesebb ülőpózt találjak egyre inkább felhergelt érzéseimnek.
– No, mi az? Kényelmetlen a nadrág? – kérdezte nevetve. Idiótán bólogattam.
Simán lenyúlt a nadrágomhoz, lehúzta a sliccem, majd megszabadított többi ruhámtól is.
Csak akkor eszméltem fel, amikor már vége volt, s kifulladva feküdtem az ágyon.
Természetesen nem fogadtam el pénzt a számítógépes munkáért, bőven meg lettem fizetve. Viszont Kati majd csak este jutott eszembe, s akkor tudatosult bennem, hogy megcsaltam. De valahogy nem érdekelt.
