Nem tudom, volt-e már „liftbenszorulós” esetetek, szerencsére még nekem is csak ez az egy, de az elég pikánsra sikeredett. Éjszakás voltam, már rég bent kellett volna lennem, de kissé késtem, így a liftet választottam a lépcsők helyett. A tizenharmadikon lakom, így edzésben vagyok, hiszen naponta négy-öt alkalommal is megteszem ezt a jó pár lépcsősort.
Háromnegyed tíz volt, én meg még itthon lébecoltam. Alattunk kettővel lakott „Feribá’”, az ötven körüli, mindenes ipse, akit olyankor hívtak a tömb lakói, ha elromlott valami. Feribá’ mindent meg tudott javítani. Mikor megállt a lift és ő szállt be.
– Hová megy ilyen későn, Feribá’? – kérdeztem érdeklődve, hiszen sötét este volt.
– Épp magácskával akartam találkozni. – felelte vigyorogva.
– Nagy kujon maga, Feribá’! – mosolyogtam vissza és kissé fészkelődtem, mert a szokottnál mohóbban mért végig. Nagyot zökkent a lift és megállt. Feribá’ egyből mondta, hogy itt ragadunk legalább két-három órán át, mert ilyen este a szokottnál is lassabban jönnek a javítók. Ennek egyáltalán nem örültem, de betelefonáltam a munkahelyemre, hogy előreláthatóan kimaradok a mai napon.
Feribát nem nagyon zavarta a dolog, sőt, mintha élvezte volna, hogy egy huszonéves, csinos nővel ragadt a liftben. Alapvetően nem volt csúnya férfi, csak még soha nem tekintettem rá férfiként. Volt barátom, így egyébként is távoliak voltak tőlem az ilyen gondolatok. Most azonban az én agyamban is fura gondolatok támadtak. Feribá’ folyamatosan lökte a nagy dumát, látszott, hogy oda van értem, nem bánná, ha engednék neki, én pedig tényleg úgy éreztem, hogy belefér egy kis kicsapongás.
Érdeklődésemre, hogy mit kérne tőlem, ha csak egy kívánsága lehetne, rögtön azt válaszolta, hogy legszívesebben megdugna. Így, ilyen szimplán. Máskor elment volna tőle a kedvem egy életre, de itt és most más volt a helyzet, úgy gondoltam, megleckéztetem kicsit. . Kigomboltam az ingem, levettem a melltartóval együtt, majd ledobtam szoknyámat és a bugyimat is. Ott álltam meztelenül, Feribá pedig tátott szájjal bámult és legszívesebben végigtapizott volna. Megállítottam, hiszen csak dugásról volt szó. Próbált kibújni a hurokból és azt mondta, hogy a dugáshoz a simogatás is hozzá tartozik, de én hajthatatlan voltam.
– Csak dugás, Feribá’!
Még egy darabig próbálkozott, de attól félve, hogy közben megjavítják a liftet és neki elszáll ez az alkalom, gyorsan letolta a nadrágját és verni kezdte a farkát, hogy harcra kész helyzetbe hozza magát. Látványom eléggé felizgatta, mert pár pillanat múlva már keményen meredezett, én pedig előre hajoltam szét tettem lábaimat és hátranézve biztattam, hogy hatoljon belém végre. Nem vagyok száraz típus, és a helyzettől felpörögve addigra már amúgy is készen vártam a dorongját. Feribának nem volt valami nagy szerszáma, de igen jól használta, így egyszer én is elélveztem (bár többször szoktam), ő pedig hörögve, lihegve nyomakodott belém újra és újra. Látszott, hogy szeretné kiélvezni az alkalmat, de egyrészt félt, hogy megjönnek a szerelők, másrészt túl izgatott volt, így pár perc alatt belém élvezett.
Utána pihegve, de kielégülve, vigyorogva vártuk a szerelőket, akik szokatlanul gyorsan megérkeztek… Bár kellemes emlékekkel gondolok vissza, ezentúl ha sietek, akkor is a lépcsőt fogom választani.
