Linda már régen kiszemelt magának. Még az általános iskolában. Friss diplomásként nálunk kezdte el a tanítást. Mindig rám mosolygott, ha a folyosón elmentünk egymás mellett, pedig nem is tanított. Neki csak hetedikesei voltak. Imádtuk őt. Esküszöm, a fiúk közül többen szerelmesek voltunk belé, csak persze ezt még magunknak sem mertük bevallani.
Aztán elballagtam, és jött a szakközép. Az első nyáron építőtáborba mentem. És kit látnak szemeim? Hát persze, hogy őt. Esküszöm, megdobbant a szívem, amikor megláttam. Elég korán érő gyerek voltam, úgyhogy semmi nem érdekelt, még a nagy korkülönbség sem, ami köztünk volt. Ennek így kellett lennie!
Csak egy-két napig kerülgettük egymást, és máris ölünkbe hullott az alkalom. A többiek kirándulni mentek, és valakinek őriznie kellett a tábort. Csak egy pillanatra villant össze a szemünk, és szinte egyszerre lódítottuk magasba a kezünket. Senki nem sejtett semmit.
Ahogy elcsendesült a tábor, ínamba szállt a bátorságom. Hátha csak a beteges fantáziám szülte ezt az egészet, és hülye vagyok! De már jött is Linda, a kaput csukta be.
,,Gyere, kisfiú! Barátkozzunk!”- ennyit mondott, és én megbűvölten léptem testközelbe hozzá. Lassan felemeltem a karomat, és erősen hozzábújtam. A bőrömön éreztem, ahogy szíve méltósággal dobban a mellkasában.
Ő is átölelt, és minden porcikámat cirógatni kezdte. Én behunyt szemmel álltam ott. Micsoda gyönyörűség. Éreztem forró, puha tenyerét, ahogy testemen vándorólt. Nem tudtam hová lenni a boldogságtól.
Máig sem tudom, hogy hogy csinálta, de mire újra kinyitottam a szemem, már meztelenül állt előtem. Elakadt a lélegzetem, ahogy tökéletes testére néztem. Elértette pillantásomat, és már gombolta is kifelé a sliccemet. Sietősen, de ezt is mekkora méltósággal!
Térdre ereszkedett, és nyelvével birizgálni kezdte nemiszervemet. Az már addig is produkált valamit, de ettől az érintéstől végképp talpra állt. Nyögtem, lihegni kezdtem, és nem tudtam, hová legyek! Azonnal észrevette ezt is, és milyen elegánsan kínálta fel magát.
Úgy történt minden, mintha világéletemben ezt csináltam volna. Belehatoltam hátulról, és azonnal tudtam, hogy ez életem legszebb perce! Lassan hintázni kezdtem fara mögött, és lassan elcsónakáztunk együtt a paradicsom felé! Csak előre-hátra, előre-hátra a csendben, amely áhítattal körülvett minket! Meztelen lábujjait szétterpesztette, úgy keresett támaszt a talajon. Háta csodálatos ívben előrehajolt, és boldogságunk ritmusát felvéve hullámzott szemeim előtt. Micsoda feledhetetlen percek! Erősen tartottam, és csak ostromoltam, ostromoltam a zugot, amellyel nekem adta magát!
A vágy a kielégülés után mindkettőnket perzselni kezdte! Bőrünk kipirult, pórusaink kitágultak, és egyre kapkodóbban szedtük a levegőt! Csak előre-hátra, előre-hátra, ahogy a szív ver! És egyre gyorsabban, tempósabban! Éreztem, hogy jön már! Jön már boldogságunk! És együtt érkeztünk fel a csúcsrabüszkén és szerelmesen.
Az építőtáborban már nem sikerült megismételnünk az akciónkat, de amikor a szüleim délutános műszakba voltak beosztva, akkor még egy évig kihasználtuk az üres kéglit. Aztán neki is lett más, férjhez is ment, és gyereke is született. Persze, nekem is van már azóta párom…
