Este hatra voltam hivatalos a Költőhöz. Riportot fog adni… Ő, a nagy Költő… Nekem… a kis csitri, ismeretlen újságírónőnek… Repestem az örömtől. Persze Ferenc, a vőlegényem hallani sem akart róla. Tudta mennyire rajongok a Költőért. Meggyanúsított, hogy szerelmes vagyok be… Hogy meg akarom csalni… Kissé elvette a kedvem… Nem békében váltunk el…
A költő idén tölti az ötvenedik életévét, de vonzóbb, mint bármelyik húszas, harmincas férfi. Vonzóbb Ferencnél is, igen… Olyan szemei vannak… Olyan bársonyos a hangja… Erős és lágy egyszerre… Szerintem nincs nő, aki ellen tud neki állni, ha ő kéri. Már fél hatkor a háza előtt voltam. Ott volt nálam két legutóbbi kötete, melyet mindenképpen szeretnék dedikáltatni.
Nem csöngettem, nem hívtam telefonon, mert nem akartam zavarni a megbeszélt idő előtt. Közben eleredt az eső… És persze én mindent hoztam csak esernyőt nem. Beálltam egy közeli fa alá, de az nem igazán nyújtott védelmet. Próbáltam a ház mellett megbújni az egyre erősödő esőtől.
Nyílt az ajtó, s Ő állt ott, maga a Költő. Kezében ernyő…
– Láttam, hogy itt áll a kapuban. Kissé korán jött, de miért nem szólt rám? Hát bőrig ázik, kisasszony! Jöjjön!
– Óh, köszönöm! – és az ejtőernyő alá siettem, majd be a házig.
A Költő csóválta a fejét.
– Ejnye, nem lett volna szabad. Szólnia kellett volna.
– Nem akartam zavarni.
– Egy ilyen gyönyörű nő soha nem zavar. – felelte és látszott, hogy őszinték a szavai.
– Jobb lesz, ha leveti az ingét és megszárítja, mert nem kerüli el a tüdőgyulladást.
Zavartan mosolyogtam, de valahogy önkéntelenül is engedelmeskedtem… Ott álltam egy melltartóban (és egy szoknyában) és természetesnek éreztem.
– Gyönyörű alakja van, kisasszony. Gyönyörű! Bocsásson meg tolakodásomért, de megnézhetném teljesen meztelenül? Nem sértem meg? Megajándékozna ezzel a látvánnyal?
– De…
– Bocsásson meg… Durva voltam és parázna… Csak annyira elbódított az illata… És csodás vonalai… Csak reméltem, hogy megteszi…
– Megteszem – szaladt ki a számom.
– Óh! –csillantak fel a szemei. – Kérem, várjon, leülök ide és csodálni fogom.
Leült az ágyra, kényelembe helyezkedett és nézett. Először szoknyámat dobtam le, de ekkor ismét megszólalt:
– Lassan… Kérem, kisasszony. Lassan… Olyan szép…
Hát lelassítottam mozdulataimat és úgy vetkőztem. Hamarosan meztelenül álltam ott előtte. Ő csak nézett. Tetőtől talpig járatta tekintetét és én zavarba jöttem, önkéntelenül takartam volna ágyékomat és melleim.
– Óh, a legszebb részeket rejtené el? Kérem ne! Jöjjön közelebb, szépséges kisasszony…
Engedje meg, hogy megsimogassam, megérintsem…
És ezután már nem írom mi történt, csak annyit: igaza lett Ferencnek… És megcsaltam őt…
