Azon a nyáron, mint minden nyáron, Andi, a legszebb unokatesóm, nálunk töltött egy hetet, s mivel szabad szobánk nem volt, egy szobában aludtunk, mint mindig, mint gyerekkorunkban… Csakhogy én már tizenhét voltam, Andi pedig tizenkilenc. Persze, ez nem okozott kellemetlenséget, így volt ez minden évben.
– Szoktál még fotózni, Marcika? – kérdezte becézve, mikor aznap este a hosszú családi beszélgetések után aludni tértünk.
– Persze – válaszoltam azonnal, mert kedvenc témám volt a fényképezés. – Van most egy csúcs gépem, olyan képeket lehet vele készíteni, hogy… És azonnal át tudom tenni számítógépre, rendszerezem. Megnézed holnap?
– Nem, nem ezért kérdezem – felelte megigazítva hosszú szőke fürtjeit. – Szeretnék modell lenni, s nem is akármilyen modell. Aktmodell! Csakhogy ehhez jó lenne egy portfólió. Nem akarom idegennel csinálni… Ha te meg tudod.
Azonnal végigfutott rajtam valami bizsergés, dadogva válaszoltam:
– Azt szeretnéd, ha én fotóználak? Meztelenül?
Andi felült, tágra nyitotta szemét. Ahogy felült, hálóingje felhúzódott a lábain, szabad belátást engedett a combok közé.
– Miért? Baj? Nem tudnád megcsinálni?
– De, de, de – hadartam. – Csak tudod, már tavaly is mondtam, mennyire tetszel. S ha nem lennél az unokatesóm…
– Ugyan már… – nevetett. Nyújtózott, ettől egy picit megint feljebb húzódott a hálóing. – Te is tetszel nekem. Tudom, hogy jóképű fiú vagy. És? Mit jelent az?
– Fiúknál azért ez másképp van – dadogtam még mindig.
– Értem én, hogy mire gondolsz – felelte, s gyorsan odajött hozzám. – Félsz, hogy feláll közben a kukid, igaz?
Ezt már közvetlenül a fülembe súgta, keze pedig becsúszott a takaróm alá.
– Mint ahogy most is. – tette hozzá és megmarkolta kemény dákómat.
– I-ii-igen… Túl izgató vaa-agy szá-momra – motyogtam.
– Ez jó… akkor biztosan jó képeket fogsz készíteni az alatt az egy hét alatt, amíg itt vagyok nálatok – mondta, s közben verni kezdte a farkam a takaró alatt. – Természetesen, mivel közeli rokonok vagyunk, nem fekhetünk le egymással – folytatta szomorú arccal, aztán elmosolyodott, miközben verte a farkam – de ha túl feszültté válsz, megállhatunk pár percre… Amíg könnyítesz magadon…
Néztem szép kék szemét, szőke fürtjeit, s élveztem, ahogy keze egyre erősebben rángat.
– Ez azt jelenti – kérdeztem értetlenkedve –, hogy ha feláll a farkam akkor segítesz?
– Igen – válaszolta, s lehúzta rólam a takarót. – Azt jelenti. Csak nem jöhetsz belém… De bármi mást lehet…
Azzal farkamnál fogva közelebb húzott magához és szopni kezdte kemény dákóm. Belemarkoltam hosszú szőke fürtjeibe és ütemesen mozgatni kezdtem magamon. Mondanom sem kell, hogy nem sok idő kellett hozzá, hogy elélvezzek. Andi minden cseppet kiszívott belőlem, semmi nyoma nem maradt élvezésemnek, csupán néhány csepp az ajkai szélén. Azokat pedig nyelvével szépen lenyalogatta.
– Nos, mit szólsz hozzá, Marci? – kérdezte, mikor lenyelte az utolsó adagot is.
– Tetszik az ajánlatom?
– Nagyon tetszik – lihegtem. – Olyan fotókat fogok rólad készíteni, hogy mindenki hanyatt vágja magát.
– Rendben – mosolygott. – Akkor megbeszéltük. Napközben nincsenek itthon a szüleid, csak ketten leszünk. Akkor készíthetünk jónéhány sorozatot. És ha gondod van, akkor szólsz, ok? – még mindig mosolygott – Nem szeretném, ha férfiasságod bezavarna a munkába.
– Ez így tökéletes – mondtam, s kezdtem magamhoz térni. Rádöbbentem, hogy legszebb unokatesóm, akit képzeletben már vagy százszor megdugtam, most leszopta a farkam, s felajánlotta, hogy még egy hétig megteszi, ha akarom. Persze, hogy akartam.
Több mint kétezer fénykép készült az egy hét alatt, s minden nap kétszer elégített ki fotózás közben orálisan. Minden képet átvettünk azonnal a gépre, a legjobbakat kiírtam neki dvd-re. Azóta is minden este nézegetem ezeket a sorozatokat, és eszembe jut mi történt közben. Ilyenkor persze mindig előkapom a répát, s jól elnáspángolom.
Marci
