Sziasztok, szeretettel köszöntök minden, erotikától fűtött, szeximádó olvasót! A nevem Anikó, és már annyi izgalmas, erotikus történetet olvastam itt, ami sok kellemes percet okozott nekem. Most én is szeretnék megosztani veletek egy történetet. Egy régi iskolatársammal futottam össze a munkahelyemen. Árpinak hívták, annak idején jó barátok voltunk, de szex nem történt közöttünk. Azóta mindketten elhelyezkedtünk, és most épp hozzánk jött be elintézni valamit. Nem sokat változott, jóképű volt, sármos, csak talán még férfiasabb lett. A munkahelyemen nem beszéltünk sokat, mindössze egy találka időpontot egyeztettünk. Végül is, mindketten randinak vettük, és izgatottan készültem rá.
Este találkoztunk, egy kávézóban, sokat beszélgettünk, majd felajánlotta, hogy hazakísér. A lakásomban félhomály uralkodott. Átölelt, mihelyst beléptünk az ajtón. A fülembe súgta: „Mióta nem láttalak, csak arra gondoltam, hogy hiba volt csak barátod lenni – mikor mindig is kívántalak, Anikó!” Elbódultam, nekifeszítettem testem a testének. Átölelt, simogatta a hasam, majd a melleimet, és szépen magam után vontam a hálószobába. Az ágyig haladva szépen lassan le is vetkőztetett, majd meztelenül végigfektetett az ágyon.
Fölém került, és kezébe vette a cicimet, és szájába vette a bimbómat. Nyelvével pöckölgette, miközben gyengéden szívta. Éreztem, testemben elindult egy semmihez sem hasonlítható érzés. Amíg szájával az egyik legérzékenyebb ponton becézgetett, addig kezével elindult az oldalamon, bejárta a hátamat, végigsimította a gerincem vonalát, aztán a puncim környékét cirógatta. Mellbimbóimat egyre erősebben szívta. Majd ajkaival átvándorolt a másik mellemre és szabad kezével összeszorította annyira, hogy szájával szinte az egészet bekaphatta, majd lassan kieresztve a szívásból ennek is a csúcsát kezdte dörzsölni nyelve hegyével. Majd miután a mellbimbóim már olyan hegyesen álltak, mint talán még soha, az ujjaival levándorolt a lüktető szeméremajkaihoz.
Az én kezeim is kirándulni kezdtek, és megtaláltam merevedő szerszámát. Lehúztam a bőrt a makkról egészen a tövéig, majd lassan ellenkező irányba vettem az irányt, és visszahúztam rá a bőrt, majd ujjaimmal összecsíptem a hegyén. Meghúztam előre egy kicsit a fitymát, majd ismét kezdtem elölről az egész műveletet. Aztán elkezdtem verni, egyre gyorsuló ütemben. Közben az ő ujjai is fürgén izgatták a csiklóm és a hüvelyem. De már többet akartam – ez is fantasztikus volt eddig, de jeleztem neki, hogy nagyon kívánom már… Azonnal vette a lapot, és cicim hegyét szájával elhagyva, végigszánkázott testemen nyelvével. Nyalni kezdett, ügyes nyelvével körözött a csiklómon, és a hüvelyemmel játszott. Mikor már érezte, nedvesebb nem is lehetnék, rám feküdt, én pedig szélesre tártam a combjaimat. Hímtagja nekifeszült a puncimnak, behatolásra készen. Csókolóztunk, majd merev szerszámának hegyét a puncimhoz igazította, egész hosszában megfeszítette és egy határozott lökéssel belém csusszantotta, meg sem állva a tövéig. Felsikítottam az élvezettől. Aztán rátapadtam a szájára, nyelvemmel vadul köröztem az ő nyelve körül, játszadoztunk egymás nyelvével.
Lábaimat Árpi lábai köré fontam, csípőinkkel lassú, majd egyre gyorsuló köröket írtunk le. Átkaroltam Árpit, körmeimmel karmolásztam bőrét, végigszántottam a hátát egészen a popsijáig, ott aztán megmarkoltam a félgömböt, húztam magamhoz, és én is aprót mozdulva, löktem felfelé egyet a csípőmmel. Végül viszont teljesen bevadultunk. A hajamba markolt, és hevesen mozgott, egyre keményebben és gyorsabban. Érezte, hogy mennyire kívántam őt, és hogy nekem mindjárt jó lesz – ezért úgy ütemezte a lökéseket, hogy pontosan egyszerre legyen jó mindkettőnknek. Átkaroltam, és szorosan magamhoz szorítottam a testét, csókoltam, szívtam a nyakát. Elélveztem, elértem a csúcsok csúcsára, és szinte ugyanabban a pillanatban megéreztem, hogy Árpi forró nedve megtölti a puncimat. Nem mozdultunk, izzadtan bújtunk össze. Csókolt, simogatott még hosszú percekig, majd egy frissítő zuhanyzás után folytattuk a szerelmi csatározást egészen hajnalig. Hát, így jöttem össze a volt osztálytársammal, és igyekeztünk bepótolni, amit a gimnáziumban kihagytunk.
Azóta együtt vagyunk, és boldogok vagyunk nagyon. Kívánom minden olvasónak, hogy ő is találják meg a boldogságot. De a boldogsághoz bátorság is kell, ne feledjétek, ha valamit nem tesztek meg, később lehet, hogy megbánjátok, vagy azon fogtok gondolkodni, mi lett volna, ha… Inkább azon bánkódjatok, hogy megtettétek, de nem jött össze, mint azon, hogy nem tettétek meg, amikor meg lehetett volna tenni… merjetek lépni… Ezt üzenem nektek én, Anikó, aki megtalálta a boldogságot. Köszönöm, hogy elolvastátok a történetemet!
