Tudom, ma már nem olyan divat a stoppolás, mint akár tíz-tizenöt évvel ezelőtt, mégis, most valahogy úgy gondoltam, belevágok, és Pestről így jutok le a Balatonra. Nem nagy táv, ha nem vesznek fel, akkor is leérek két nap alatt gyalog… Persze jobb lenne pár óra alatt, így serényen jeleztem a mellettem elsuhanó autósoknak, hogy bizony stoppossal van dolguk. Pár szóban illenék bemutatkoznom: Gézának hívnak és húszas éveimet taposom. Jelenleg főiskolára járok és remélem tanár lehet belőlem pár éven belül. Haverokkal stoppoltunk már párszor, de így magányosan még nem volt rá példa. Kicsit izgultam is, társasággal mégis más… Mikor már vagy tíz kilométert megtettem és senki sem állt meg, kezdtem bánni az egészet és a telefonomon nézegettem, hogy hol is van a legközelebbi busz, vagy vasútállomás, ahol butaságomat félbe hagyhatom.
