– Nem találja ki, főnök! – újságolta a segéd. – Sikerült végre eladni azt a rémületes, visszataszító öltönyt, ami már olyan régóta nálunk volt!
– Úgy érted azt a csúnya rózsaszín és kék kétsoros dolgot? – kérdezte a főnök.
– Azt, azt!
– Hát ez nagyszerű – örvendezett a főnök. – Azt gondoltam sosem fogunk megszabadulni attól a szörnyűségtől! A legcsúnyább öltöny volt, amit valaha is árultunk. De mondd már, miért van a kezed bekötözve?
– Oh, az – így a segéd – hát miután eladtam az öltönyt a férfinak, a vakvezető kutyája megharapott.