Pap bácsi kocsival megy a templomába, mikor meglát egy gyalogoló apácát. Megáll, és felajánlja, hogy elviszi a kolostorba. Az apáca beül, keresztbe rakja a lábat és kivillantja a combját. A pap nem állja meg, hogy ne fixírozza, néhány pillanatra el is veszti az uralmat a kocsi fölött. Miután visszatereli a kocsit a saját sávjába, hirtelen megfogja az apáca combját, aki a szemébe néz és azt kérdezi:
– Atyám, emlékszik a 129. zsoltárra?
A pap szégyenkezve elnézést kér az apácától. Kis idő múlva, engedve a kísértésnek, kihasználja a sebességváltás adta lehetőséget, és újra kezdi, mire az apáca:
– Atyám, emlékezzen a 129. zsoltárra!
Újabb fülig pirulás, újabb elnézéskérés, újabb dadogás:
– Bocsánatát kérem, nővér, legyőzött a test gyarlósága.
Odaérnek a kolostorhoz, az apáca egy szó nélkül kiszáll és egy utolsó, jelentőségteljes pillantást vet a papra. A pap gyorsan előveszi a Bibliát, megkeresi a 129. zsoltárt és ezt olvassa:
,,Ne állj meg utadon, törekedj minél feljebb jutni, és tied lesz a mennyeknek országa.”
