– Elárulná a korát?
– 76 éves vagyok.
– Elmondaná, kérem, a saját szavaival, mi történt április elsején éjszaka?
– Ahogy szoktam, a verandán üldögéltem hintaszékemben a langyos tavaszi estén, mikor egy fiatalember lopakodott oda és leült mellém.
– Ismerte őt?
– Nem, de barátságosnak tűnt. Elkezdte dörzsölgetni a combomat.
– Megállította?
– Nem.
– Miért nem?
– Jó érzés volt. Senki nem tett ilyet velem, mióta az én Albertem húsz éve meghalt.
– Mi történt utána?
– Elkezdte fogdosni a melleimet.
– Ekkor leállította?
– Nem, természetesen nem!
– De miért nem?
– Az érintésétől élőnek és izgatottnak éreztem magam. Évek óta nem éreztem ennyire jól magam!
– És mi történt ezután?
– Ó, hát hanyatt dőltem és mondtam neki, hogy tegyen magáévá, most!
– És megtette?
– A pokolba is, nem! Felkiáltott: ,,Április bolondja!” És ekkor én lelőttem a kis szarházit…
