1.) Szemeljünk ki a szobában valamely széles és puha bevonatú bútort. Helyezkedjünk el rajta vízszintes helyzetben és néhány kiadós ásítással tornáztassuk meg a tüdőnket, meg az állkapcsunkat.
2.) Vessünk néhány erőteljes pillantást a plafonra, majd egy határozott mozdulattal eresszük le szemhéjunkat. Ügyeljünk arra, hogy testünk valamennyi alátámasztási ponton egyenletesen nyomja a kiszemelt bútort.
3.) Most jön a neheze. Erős akarattal tartsuk mozdulatlanul kezünket is, lábunkat is, és lélegezzünk egyenletesen. Csak akkor mozduljunk, ha már nagyon viszket valahol. Ilyenkor némi fojtott szitkozódást is megengedhetünk magunknak, természetesen a jó ízlés határain belül.
4.) Következik a gyakorlat csúcspontja, a szender, vagy ősi japán nevén a ,,szundi”. Könnyedén befordulunk a fal felé, szabad kezünkkel fejünkre húzunk egy takarót, és arra koncentrálunk, hogy így nagyon jó.
5.) A gyakorlatot addig ismételjük, amíg végképp el nem nyom az üdítő álom…!
