Pszichológia

IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE!

 

Email*
Név*

indexA nagybátyám barátja pszichológiát tanult valami híres külföldi egyetemen. Volt egy kedvenc története, amit minden adandó alkalommal elmesélt.
Még viszonylag tanulmányaik elején történt, hogy egy vendégprofesszor tartotta nekik az előadást a behaviorizmusról. Nagyon kedves, okos, öreg prof volt, és a téma megihlette a hallgatókat. A második előadás után a diákok összesúgtak, és elhatározták, hogy beidomítják a tanárukat. A teremben volt egy nagy, régimódi, fából készült szemetesláda, ami remek dobogóul szolgált. Kísérletük célja az volt, hogy a félév végére a prof csak ezen állva legyen hajlandó órát tartani.
Első lépésben sikerült őt a szemetes mellé szoktatni. Ez úgy történt, hogy valahányszor a prof, aki óra közben fel s alá sétálgatott, a szemetes mellé ért, ők mint a kisangyalok figyeltek, jegyzeteltek, nagyokat bólogattak. Amikor a prof elsétált onnan, viselkedésük hirtelen megváltozott. Ásítoztak, nevetgéltek, még galacsinokat is dobáltak. Hamarosan tanáruk el sem mozdult a láda mellől.
A második lépés az volt, hogy valahányszor az ily módon helyhez kötött prof feltette az egyik lábát a ládára, ők a kívánt viselkedés megerősítéseként feltűnő figyelemmel követték szavait, amikor viszont levette a lábát, újból rosszalkodni kezdtek. Hamarosan meglett ennek is az eredménye, és tanáruk egyre gyakrabban nyugtatta egyik vagy másik lábát a ládán. Végre egyszer ráállt. Szinte egyszerre tört ki a diákokból a hirtelen érdeklődés a téma iránt, ami furcsamód alábbhagyott, amikor szegény öreg lelépett.
A félév végén a prof már úgy tartotta minden előadását, hogy amikor belépett a terembe, fogta a nehéz szemetesládát, középre vitte, ráállt és úgy kezdett beszélni.

Pistike 2024 03 ho
(Visited 69 times, 1 visits today)