A CIA bérgyilkost keresett alkalmazásra. A háttérellenőrzések és próbák után három jelölt maradt, két férfi és egy nő. A végső teszt volt csak hátra. Az egyik férfit egy fémajtó elé vezették, és egy pisztolyt adtak a kezébe.
– Nekünk tudnunk kell, hogy ön minden parancsunkat végrehajtja, akármik is a körülmények. Az ajtó mögött lévő szobában a felesége ül egy széken. Magának meg kell ölnie őt.
– Maga komolyan beszél? – hitetlenkedik az első férfi. – Én sosem tudnám megölni a feleségemet.
Az ügynök erre így szól:
– Akkor maga nem a megfelelő ember ehhez a munkához.
A második férfinak ugyanezeket az instrukciókat adták. Ő elvette a fegyvert, és bement a szobába. Sokáig csend volt. Aztán úgy öt perc múlva a jelölt könnyes szemekkel kijött.
– Én megpróbáltam, de nem tudom megtenni – mondta.
– Magában nincs meg, ami ehhez kell – így az ügynök. – Vigye a feleségét, és menjenek haza!
Végül csak a nő maradt hátra. Neki a férjét kellett volna megölnie. El is vette a pisztolyt, és bement a szobába. Lövések hallatszottak, egyik a másik után. Aztán sikoltozást hallottak,
csattanásokat, döngéseket. Néhány perc eltelte után csend lett, majd az ajtó lassan kinyílt és a nő állt a küszöbön. Megtörölte verejtékező homlokát, s aztán így szólt:
– Fiúk, nem mondtátok, hogy a pisztolyban csak vaktöltények vannak! A székkel kellett agyonvernem…
