Bunkó vagyok? Ma munka után a kolléganőimmel az uszodába mentünk. Nem szoktunk összejárni, valamennyien a kórházból ismerjük egymást. Én 26 éves nő vagyok, még nincs férjem, se gyerekem. Több kolléganőm már túl van a családalapításon, és a szülésen is.
Mindannyian bikiniben voltunk, jól éreztük magunkat
Mindannyian bikiniben voltunk, jól éreztük magunkat. Egészen addig, amíg valaki meg nem dicsérte a testem. A dicséret hallatán elpirultam és megköszöntem. Elég fit vagyok, mindennap sétálok, vagy futok a kutyámmal, régebben táncoltam a helyi tánccsoportban. Időnként még ma is lejárok. A férfiak meg szokták dicsérni karcsú alakom, formás lábaim…
A felém irányuló bók hallattán az egyik olyan kolléganőm, akinek már van gyereke beszólt; persze, hogy szép testem van, mert se családom, se gyerekem. A többi anyuka is egyetértett vele; mondván könnyű nekem, régebben nekik is testük volt… Nem szóltam semmit, de kezdtem rosszul érezni magam. Aztán, amikor még mindig én voltam a téma és már untam, csak megjegyeztem, hogy nem csak azért ilyen testem, mert nincs családom, és nem szültem, hanem azért is, mert teszek érte… Azt is mondtam, hogy akinek nincs gyereke, annak még nem biztos, hogy jó a teste…
Bunkó vagyok, mert nem tisztelem a ,,szülői létet, az anyaságot”?
A kolléganők erre teljesen bedühödtek. Azt mondták, hogy bunkó vagyok, mert nem tisztelem a ,,szülői létet, az anyaságot”. Amikor majd terhes leszek oda lesz a formás lábam, a csinos alakom. Erre nem mondtam semmit, de az úszás további része meglehetősen kínos csendben telt…
Lefekvés előtt sokáig gondolkodtam azon, hogy tényleg bunkó vagyok?
