– Kalauz úr, nekem Linzben le kell szállnom. Volna olyan szíves felébreszteni, ha odaérünk? Előre megmondom, én hajnalban egy kissé morózus vagyok, de maga ne törődjön vele? – kéri az utas, aztán aludni tér.
Másnap délben arra ébred, hogy a vonat Bécsben vesztegel. Megkeresi a kalauzt, és ordítva támad rá:
– Mit képzel, maga nyomorult, maga senki, maga utolsó disznó, nem kelt fel, amikor külön megkérem rá? Maga büdös csirkefogó!
A kalauz a sértésekre semmit nem válaszol, csak néz bánatosan. Ettől az utas elszégyelli magát, és bocsánatot kér, hogy annyira kiborult.
– Sose mentegetőzzék, uram! – feleli a vasutas. – Már megszoktam az ilyesmit, a munkámmal jár. Hallotta volna csak, hogy miket vágott a fejemhez az az utas, akit Linzben leszállítottam!
Lájk és oszd meg! Küldetésünk, hogy a humortalan embereket humorossá tegyük.
