Első év: – Ó, édes drágaságom, ha tudnád, mennyire aggódom ezek miatt a kis tüsszögések miatt!. . .
1. év: – Ó, drágaságom, nagyon aggódom ezek miatt a kis tüsszögések miatt! Szerintem beviszlek a kórházba egy kis kivizsgálásra, csak hogy biztos ne legyen baj. Tudom, milyen rosszul főznek bent, majd viszek neked ebédet a kedvenc éttermedből. Adok egy kis jattot a nővérnek, hogy viselje gondodat.
2. év: – Figyelj, drágám! Csúnyán köhögsz, kihívom a dokit, hátha ad rá valami orvosságot. Amíg kiérkezik, szerintem bújj be a jó meleg ágyba.
3. év: – Jobb lenne, ha lefeküdnél, betegnek látszol! Majd csinálok neked valami vacsorát. Van itthon zacskós leves?
4. év: – Látod, sosem úgy öltözködsz, ahogy azt az időjárás indokolja. Ha megfürdetted a gyerekeket és lefektetted őket, akkor szerintem feküdj le.
5. év: – Miért nem veszel be egy Aszpirint?
6. év: – Inkább gargalizálj valamivel, minthogy itt harákolsz, mint egy disznó!
7. év: – Fejezd már be ezt a tüsszögést, azt akarod, hogy én is elkapjam? Inkább menj és vegyél egy csomag papír zsebkendőt!
