Az öreg székely meséli a fiának:
– Megyek az erdőbe, hát egyszer csak rám ront egy feldühödött vadkan. Rálövök, de nem találom el, és mivel nincs több töltényem, menekülnöm kell. Szaladok amilyen gyorsan, csak bírok, a vadkan utánam. Elérünk egy vén tölgyfához, annak a vastag törzse körül futok körbe, a vaddisznó meg a nyomomban, és egyszer utol is ér.
– És hogy nem döfte fel édesapámat?
– Há’ úgy fiam, hogy tudta, van egy környi előnyöm.
(Visited 38 times, 1 visits today)
