Székely bácsi kiváló gazda: két méteres a kukoricája, banán, narancs, minden megterem a kertjében.
Az elvtársak igen figyelgetik, hogy ni az öreg mi mindenre képes a zord időjárás mellett ezen a sziklás talajon. Jelentik is azonnal Moszkvába, hogy van egy ilyen ügyes gazda, nem-e kell az oda a tundrára, hogy ott is termővé tegye a talajt. El is viszik az öreget Moszkvába, ahol elmagyarázzák neki, repülővel közelítik meg a helyszínt, majd ott ahol már van út, ledobják ejtőernyővel. A gépen elmondják, hogy meg kell húzni a piros zsinórt, s akkor nyílik az ejtőernyő, ha mégsem, akkor a fehéret kell meghúzni, aztán majd odalent várni fogja egy mikrobusz. Száll az öreg lefelé, ráncigálja a piros zsinórt, leszakad. Megrántja a fehéret, leszakad.
– No – mondja az öreg – ezek után már csak a’ baszik bé, ha a mikrobusz se fog várni.
