Direkt adtam ezt a kétes címet kis írásomnak, mivel valóban kettős jelentéssel bír. Tavaly júniusban tíz év után elköltözött kedvenc szomszédom. Nagyon szép, formás kis nő volt, titkárnőként dolgozott a közeli gyárban. Ő is gyakran volt magányos, én is, sokat beszélgettünk, talán vonzódtunk is egymáshoz, de sosem mondtuk ki.
Átmentem most is, segítettem dobozolni, pakolászni, ő pedig nagyon hálás volt ezért, mert velem ellentétben neki nem volt senkije ebben a városban. Budapesten kapott munkát, most elmegy és talán soha nem látjuk egymást. Gondoltam bevallom neki, hogy mennyire izgatott mindig is és most is: falatnyi fürdőruhát viselt, úgy hordta a cuccokat. Kicsit visszatartott vallomásomban, hogy talán nem is úgy tekint már rám, mint férfira, hanem mint barátra, testvérre… Mindegy… Amikor végül hosszú hímezés-hámozás után kiböktem mondandómat, ő felnevetett és játékosan homlokomra csapott.
– És ezt miért nem kellett mondani? Én ugyanígy éreztem, és ezért nem mertem közeledni. Azt hittem én is, hogy barátként, testvérként nézel rám.
Válaszát hallva azonnal odaléptem és átöleltem.
– Egy ilyen nőre nem lehet barátként tekinteni, Zsófika. Gyakran gondoltam rád, miközben magamhoz nyúltam odaát.
– Inkább áthívtál volna. Tíz év alatt mi minden történhetett volna.
És most már csak ez az egy alkalom maradt, azt pedig ki kell használnunk… Mindketten erre gondoltunk: amíg megérkezik a bútorszállító, még van egy kis időnk. Ledöntöttem a földre és vadul csókolgatni kezdtem testét. Óriási mellén hosszan elidőztem, ő pedig pozitívan fogadta kényeztetésemet. Ekkora mellekkel még soha nem volt dolgom, ledobtam ruháimat és akkor már merev dákómat hozzájuk érintettem, majd közte kezdtem dugni. Melldugás… de szerettem volna ezt mindig is kipróbálni ezzel az édes kis tyúkkal. Most valóra vált álmom, ő pedig élvezte, akárcsak én.
Sok lánnyal ellentétben őt nem kellett kérnem, hogy szopjon, magától fogta meg farkam és szinte szájába húzta. Olyan mélytorkot csinált, hogy azt hittem, ott maradok fekve. Legszívesebben megállítottam volna az időt. Hanyatt feküdtem, Zsófi pedig teljesen átvette az irányítást és mikor megunta a szopást, beleült kemény farkamba és lovagolni kezdett rajta.
Ilyen utast kívánok minden pacinak… Alig bírtam visszatartani, nem akartam elélvezni, mert féltem, hogy utána már nem fog felállni újra és elrontom ezt a szép napot.
De hát van az úgy, hogy már nem bírja az ember. Nem vagyok ehhez szokva, nem vagyok egy pornósztár. Alkalmi kapcsolataimban és önkielégítés közben sem tartottam vissza: amikor jött, kiengedtem. Így hát egy izgató csípőmozdulatánál olyat spricceltem meleg puncijába, hogy szinte kirobbant farkam a hüvelyéből. Érezte és láttam, hogy mi történt, de tovább lovagolt lassan lankadó férfiasságomon. Csak erre várhatott, mert ő olyan jól kontrollálta testét, hogy arcán láttam, amint közeledik a csúcshoz és belőle is kitör az élvezet. Sikoltott, mikor a csúcsra ért, majd rám borult és ott feküdtünk egymáson a padlón egy jóideig. Fülébe súgtam mosolyogva:
– Nagyon szomorú vagyok, hogy el kell menned, de nagyon örülök, hogy elmentél!…
