Mindig is utáltam a házibulikat. A legutóbbi ilyenen való részvételem pedig még jobban megutáltatta velem ezt a marhaságot. Sanyi bulijára amúgy sem mennék el többet…
Már három hónapja jártunk együtt Timivel, mikor meghívót kaptunk egy közös barátunk házibulijára. Timi az a típusú lány, aki mindenkinek bejön, ha nem is járni, de egy éjszakára mindenképpen. Nem tudom leírni, látni kell…
És ha egy fiú látja, akkor biztos, hogy így vélekedik. Egyszóval soha nem éreztem, hogy biztos lenne a kapcsolatunk, mert Timi szemében ráadásul mindig ott bujkál az a bizonyos: felhívás keringőre-fény… Ezalatt a három hónap alatt folyton idegsokk voltam, hogy mikor lesz vége, mert valójában igencsak belezúgtam a kiscsajba. Olyan, mint egy vérbeli nő, holott még csak tizenhat évesek vagyunk.
Na, de a lényeg, hogy Sanyi (az osztály kanja természetesen) meghívott minket is sok más személlyel együtt.
Délután öt órakor kezdődött a buli, vittünk gyümölcslét, meg sütit, de Sanyi már mindenről gondoskodott. Azaz volt pia is rendesen. Nem mondom, én is felhajtottam egy-két pohárral, miután megérkeztünk. Timi viszont már este hatra elég részeg volt. Szabályszerűen részeg. Józan állapotban is vonzza a férfiakat, puszta látványával, mint a virág a méheket, de ha iszik, akkor még kihívóbb.
Lekerült róla a kis könnyű ing, és csak egy top maradt rajta felül. Alul pedig egy alig valamit takaró miniszoknya. Nem nagyon ügyelt rá, hogy keresztbe tegye a lábait, ha leült. A fiúk azonnal körüldöngték, hiába ültem mellette és ez nagyon idegesített.
Úgy éreztem, hogy hanyagol, így bedurcáztam és én is más lányokkal kezdtem beszélgetni. Én tényleg csak beszélgettem, de Timit simogatták, meg puszilgatták. Teljesen paff lettem, már oda sem mertem nézni, mert balhét azért nem akartam, pedig majdnem eldurrant az agyam.
Végül kimentem az udvarra és elfogadtam az egyik lány által nyújtott cigarettát. Körülbelül tízenöt percet lehettem kint, úgy döntöttem, hazamegyek, és ha Timi jön, akkor rendben, ha nem, akkor marad és vége köztünk mindennek.
Hát a sors is hozzájárult ehhez, mert amikor visszatértem a házba, nem láttam sehol a hatalmas hallban, ahol már igencsak tetőfokára hágott a hangulat.
Érdeklődtem, hogy ki látta, de mindenki csak zavartan, vagy bambán pislogott, mert az ital fogyott rendesen.
Gondoltam, végigjárom a helyiségeket, bekukkantok mindenhová. Volt egy pár szoba, mert Sanyi persze az újgazdag szüleivel egy kétszintes többszobás házban élt.
Végignéztem az alsó szinten mindent, így rányitottam vagy két párocskára, akik belemelegedtek az akcióba.
A második szint egyik nagyobb szobájában találtam meg Sanyival együtt. Már nem volt rajta sem a top, sem a miniszoknya. Félreérthetetlen volt a helyzet.
Pár másodpercig néztem őket, amíg észre nem vettek, aztán visszazártam az ajtót és hazamentem.
Azóta sem sikerült még összeszednem magam, mert mint írtam, igencsak bele voltam zúgva.
De hülyének azért ne nézzen senki!
