Soha ne tegyetek fel hülye kérdéseket a barátnőiteknek! Mindjárt megértitek, hogy miért mondom. Én már megbántam százszor. De kezdjük az elején.
A szakközép második osztályában jöttem össze Évával (jellemző, hogy engem Ádámnak hívnak) és azóta, azt a kis malőrt leszámítva jól megvagyunk.
Kapcsolatunk félidején volt egy hullámvölgy. Megpróbáltunk mindent, de mindent. Elmentünk nyaralni vidékre, hagytunk ki egy-két hetet, vagy egy teljes hétig minden nap együtt voltunk, de hiába. Valahogy, mintha a végéhez közeledett volna a szerelmünk.
Aztán egy nap megfogtam Éva kezét, és jött az a hülye kérdés: megkérdeztem, hogy mi lenne, ha mindketten kipróbálnánk valaki mást egy időre, hiszen mindkettőnknek a másik volt az első szerelme. És ledöbbentem, mert Éva szinte azonnal igent mondott, jó ötletnek tartotta. Mintha már várta volna, hogy feltegyem ezt a barom kérdést.
Ő már a másik héten talált egy másik fiút. Onnan tudom, hogy együtt mentünk még a discóba, de onnan ő már azzal a másik palival ment haza. De nekem nem sikerült! Akkor döbbentem rá, hogy ő a mindenem, más lánnyal nem is tudom elképzelni magam.
Két nap múlva találkoztunk, beszélgettünk, s mondta, hogy ez jó ötlet volt, teljesen fel van dobva, úgy érzi, mintha kicserélték volna. Most is álcáztam magam és mosolyogva, megértően hallgattam, ahogy ecseteli azt az éjszakát, amit együtt töltött azzal a… De hagyjuk.
Szóval igazán magam alá kerültem lelkileg. Megijedtem, hogy elveszítem, féltem, hogy én nem találok magamnak mást. Tudtam hát róla, hogy valamilyen szinten most megcsal, sőt, el is mondja nekem. Ilyenkor egyre rosszabb állapotba kerültem.
Így ment ez két hónapig, aztán nekem is összejött valahogy egy másik lány.
Kezdtem magamhoz térni, én is elmeséltem Évának a dolgokat és láttam, hogy igen rosszul esik neki. Felvillanyozott a dolog. Egyre többet mondtam el neki az új kapcsolatomról, néha még hozzá is tettem. Közben röhögtem magamban, mert láttam, hogy ugyanazt érzi, mint én két hónappal korábban.
Nem is húzom tovább, hiszen sejtitek: nemsokára úgy visszajött hozzám, mint annak a rendje.
Az a két hónap pedig rémálmaimban se térjen vissza!
A kép illusztráció.
