Már vagy fél éve nincs csajom, így gyakran verem a gép előtt pornóra, vagy szexchaten. Igaz, utóbbin ritkán vannak csajok, de ha vannak, azok legalább tényleg a bevállalós, kíváncsi ribanc fajtából. 25 éves férfi vagyok, nem sokáig bírom élvezés nélkül, így majdnem minden nap verem a dákóm lefekvés előtt.
Múlt hét szerdán is nekikezdtem, megnéztem pár fotót, de aztán inkább chateléshez támadt kedvem, kibeszélni ezt-azt. Pár visszautasítás után találtam egy csajszit, aki arra a kérdésre, hogy „szeretnél-e szexről nyíltan beszélgetni?” Igennel válaszolt. Kiderült, hogy nemrég hagyta ott a pasija, így egy kissé szomorú, de nem akar belesüppedni a sajnálkozásba, így mindenre nyitott, akár a szexre is, ha úgy adódik.
Elsőre – hogy megismerjük egymás paramétereit -, megbeszéltük, hogy Skype-on folytatjuk tovább, és, hogy egymás szexuális vágyát csökkentsük, behatóbban is megszemléljük egymás nemi szerveit.
– Mikor csináltad utoljára? – kérdezte.
– Két napja, úgyhogy lesz mit látnod a végén – vigyorogtam.
Mindjárt harcra kész leszek, ha mutatsz valamit.
– Előbb mutasd te! – felelte és én nem akartam ellenkezni. Letoltam a gatyámat és bekapcsoltam a kamerát, miközben a farkamat mutattam.
– Aranyos – nevetett. Sajnos nem volt mikrofonja, így csak smiley-n láttam a hangulatát. Én is írogattam, mert az enyém meg nem működött.
– Szépek a lábaid, cica – „mondtam” neki a billentyűkön pötyögva. – Megmutatod milyen, ha szétnyitod?
– Így bele a közepébe?
– Ha tehetném – nevettem.
– Ha itt lennél – írta vissza azonnal, de széttárta combjait.
– Szép a bugyid, de amit rejt, az jobban érdekel – mondtam egyre jobban merevedő férfiasságomat markolászva. – Mutasd a puncid, édes.
Felállt, levette bugyiját és megláttam végre szép, teljesen csupasz punciját, amit lassan simogatott.
– Gyönyörű! – gépeltem fél kézzel bénán.
– Köszike – válaszolt. – A tied sem csúnya.
– Bárcsak beléd dughatnám.
– Ha itt lennél…
Ment a szokásos szexchat duma, mikor levette melltartóját is és észrevettem egy kis anyajegyet a mellbimbója mellett… Én ilyet láttam már egyszer, mikor…
– Honnan írsz, cica? – kérdeztem rosszat (vagy jót?) sejtve.
– Pestről… Te?
– Én is… Mi a neved? Még nem is kérdeztem…
– Andi… Te?
– Géza… – motyogtam, mert egyre biztosabb voltam benne, hogy ez a lány…
– Kovács Andi?
A lány egyből abbahagyta a maszturbálást és lekapcsolta a kameráját.
– Te ki vagy? – jött a kérdés.
– Szerintem meg fogsz ismerni, édes… – feleltem és belenéztem a kamba.
– Bartai Gézaaaa! Basszus…. Te voltál az első pasim.
– Igen, és alig mertem hozzád nyúlni, mert még fiatal voltál és szűz…
– Vége is lett nemsokára…
– De imádtalak, és a kézimunkád mindig kiváló volt…
Visszakapcsolta a kamot, és már ő is mutatta arcát. Nevetett.
– Lehet, most jobban menne…
– Próbáljuk meg, cica.
Úgy is lett, mára megbeszéltünk egy találkozót, ami kiválóan sikerült! A lényeg, hogy ismét összejöttünk hét év után, az egész napot együtt töltöttük és most, mikor ezeket a sorokat írom, itt fekszik az ágyon. Hatalmasat dugtunk! Részleteket talán majd legközelebb írok.
