Egyszer egy apóka eltipeg vendégségbe, egy hasonló korú barátjához. A másik nagypapa felesége megkérdi:
– Akkor, hozhatom a vacsorát, esztek?
– Igen, édes, drága szívecském, hozhatod!
Furcsállja a vendég, ám amikor az asszony tálalja az ételt, a barátja így szól újra:
– Köszönöm, egyetlen szerelmem!
Jó darabig így megy, s amikor az asszony kimegy vízért, a látogató halkan kérdi a barátját:
– Hát te, még mindig „így” beszélsz a feleségedhez?
– Jaj, hagyd el, ne is kérdezd! Idestova 53 éve házasok vagyunk, de már vagy 20 éve elfelejtettem a nevét…
(Visited 52 times, 1 visits today)
This content is available exclusively to members of Pistike2's Patreon at $2 2 or more.
