Csapajev elvtárs az erdőben barangolva megszabadít egy kis mókust a csapdából. Erre megjelenik az erdei tündér és mondja neki, hogy a jótettért cserébe teljesíti három kívánságát. Csapajev erősen gondolkodik, aztán elkezdi:
– Ne fogjon a golyó!
– Ne fogjon a kard!
Harmadik nem jut eszébe, de egyszercsak meglát a távolban egy lovat.
– Legyen akkora micsodám, mint annak a lónak.
– Rendben van, így lesz – mondja a tündér.
Csapajev rohan vissza a táborba, összehívja a katonákat.
– Lőjetek rám!
– De hát ezt nem tehetjük Csapajev elvtars!
– De igen, parancsolom, hogy lőjetek!
Rálőnek, és a golyók mind lepattognak róla.
– Hűha, nem fogja a golyó – ámulnak a katonák.
– Most parancsolom, hogy szúrjatok le, kaszaboljatok le!!
Megpróbálják, de csak kicsorbulnak rajta a kardok.
– Hűha, nem fogja a kard – ámulnak a katonák.
– De ez még mind semmi! Ezt nézzétek meg – és letolja a nadrágját.
Mindenki felhördül: – Hűűű, mekkora pinája van!!
