Megy egy ember a sivatagban, már nagyon szomjas. A távolban lát egy kutat, nagyon megörül neki, de amikor odaér látja, hogy se vödör se kötél. Belenéz, de csak sötétséget lát. Nem tud mit csinálni, fog egy követ beledobja, hallgatózik. . . semmi. Kicsit jobban körülnéz, lát egy kovácsüllőt. Odamegy, nagy nehezen felemeli és bedobja a kútba. Hallgatózik. . . semmi. Egyszercsak lát egy kecskét a kút felé rohanni, szalad-szalad és fejest ugrik a kútba. Nagyon meglepődik ezen az emberünk. Egyszercsak odajön egy beduint teveháton. Ráköszön a beduin:
– Szép jó napot, nem látott véletlenül egy kecskét errefelé?
– Dehogynem láttam, tiszta erejéből szaladt a kút felé és fejest ugrott bele! – mondja az emberünk.
Ezen nagyon elcsodálkozik a beduin, vakargatja a szakállát.
– Hmmm. . . ez nagyon érdekes, pedig még egy üllőhöz is ki volt láncolva!
