Szedlacsek pekingi kacsát rendel a Három Sárkány nevű kínai étteremben. Kihozzák neki, Szedlacsek bedugja az ujját a kacsa püspökfalatjába, majd dühösen azt mondja:
– Pincér! Ez nem pekingi kacsa, ez kantoni… Vigye vissza, és azt hozza, amit rendeltem!
A pincér visszaviszi a kacsát, majd egy fél óra múlva megjelenik egy másikkal. Szedlacsek ismét bedugja az ujját a kacsa hátsó felébe, s dühösen közli:
– Ez se pekingi kacsa, hanem szecsuani… Hozzon pekingi kacsát!
A pincér ismét visszaviszi az ételt, s ismét másikat hoz ki. Az eljárás ugyanaz, ujj a hátsó részbe, majd Szedlacsek elégedetten bólint:
– Ez az! Ez pekingi…
Erre egy enyhen ittas úr föláll a szomszéd asztaltól, odamegy Szedlacsekhez, hátat fordít, letolja a gatyáját, és azt mondja:
– Bocsánat, uram, nekem is megmondana, hova valósi vagyok?
