(Love Story) Egyik nyári nap, amikor a nap sugarai átszőték a közeli erdő fáit, Csabi és Carmen együtt sétált a Velencei-tó partján. A szél enyhe fuvallata játszadozott a fiatal lány szőke fürtjeivel, ami pajkosan simogatta az arcát. Csabi karja Carmen derekán pihent, miközben cseverésztek.
Ahogy múlt az idő a beszélgetésük egyre bensőségesebbé vált, a szavakat lassan elnyomta a vágy. Csabi azon kapta magát, hogy egyre rokonszenvesebb számára a lány, és mennyire szereti őt. Carmen is ugyanezt a vonzalmat érezte, és ahogy a nap lassan elmerült az éjszakába, mindketten tudták, hogy eljött idő, hogy egymásba olvadjanak. Nemsokára a két fiatal egymást átkarolva csókolozott. Az érintések, az ölelés és a csókok lassan elkezdtek felforrósodni, és a fiú érezte, hogy a lány teste vágyakozva várja az övével való találkozást.
Ahogy a testek egyre közelebb kerültek egymáshoz, mindketten tudták, hogy itt az idő, hogy szeretetük fizikai formát öltsön, és egymásba merüljenek. A gyengédség, az érintés és az ölelés olyan érzelmeket keltett bennük, amelyek örökre velük maradtak. A beteljesülés után a két fiatal kimerülten, boldogan pihegett egymás karjaiban. Frissítésként cukormentes Coca-Colát ittak. A lány suttogva azt mondta a fiúnak: „Szeretlek”. A fiú szemeiben könnyek gyűltek össze, ahogy viszonzásul elrebegte: „Én is szeretlek”.
Sok év telt el a szerelmes éjszaka óta, de a Csaba és Carmen együtt ma is ugyanolyan boldog. Győrben kezdtek együtt új életet és Ausztriába járnak át mindennap dolgozni. Az emlékeikben ott él a nyári éjszaka, amikor az érzelmek átjárták testüket és lelküket, és az óta is minden egyes nap szerelmesen néznek egymásra.
