Azt gondolom, hogy a gulyáslevessel nem lehet nagyon mellé lőni, mert mindenki szereti. Érdemes nagyobb adagot készíteni, mert másnapra az ízek jobban összeérnek. A szilvás gombóc igazi idény étel.
GULYÁSLEVES
Hozzávalók:
40 dkg marhalábszár
50 dkg tisztított burgonya
30 dkg vegyes leveszöldség (10-10 dkg sárgarépa, petrezselyemgyökér, zellergumó)
1 nagy fej vöröshagyma
2 zöldpaprika
1 paradicsom (mirelit lecsóalap is lehet)
3 ek. olaj
1 csapott ek. piros fűszerpaprika (aki a csípőset szereti, tegyen bele csípős paprikát vagy cseresznyepaprika-krémet, de ne többet 1 mk.-nál)
1 csapott ek. só
1 gerezd fokhagyma
1 késhegynyi tört köménymag
Elkészítés: A húst megmosom, leszárítom, és 2-3 cm-es egyforma kockákra vágom. A megtisztított burgonyát ugyancsak kockákra, a zöldséget pedig vékony karikákra metélem. A megmosott, kicsumázott zöldpaprikát felkarikázom, a paradicsomot vékony gerezdekre aprítom. A felhevített olajon üvegesre fonnyasztom a megtisztított és finomra vágott vöröshagymát, majd a tűzről lehúzva belekeverem a pirospaprikát. Azonnal ráöntök 2 evőkanál vizet. A tűzre visszatéve rádobom a húskockákat, és állandó keverés közben fehéredésig pirítom. 1.5 l vízzel felengedve félpuhára főzöm, ezután beleteszem a zöldségeket és a burgonyát. Megsózom, megfűszerezem, és ugyancsak fedő alatt puhára főzöm valamennyi belevalót. Az utolsó pillanatba teszem bele a zöldpaprikát és a paradicsomot, mert ezekkel csak 1-2 percig forralom az ételt. A csípőspaprika krémet az étel elkészülte pillanatában keverem hozzá, de ha csak egy valaki van a családban, aki nem kedveli, nem teszem bele, hanem csak a tányérokba rakok egy-egy késhegynyit azoknak, akik szeretik.
SZILVÁS GOMBÓC
Hozzávalók:
1 kg héjában főtt, még forró, lisztes (azaz szétfövő) burgonya,
25 dkg finomliszt,
50 dkg magvaváló szilva,
2 púpozott ek. porcukor,
1 mk. őrölt fahéj,
10 dkg zsír,
10 dkg zsemlemorzsa.
Elkészítés: A forró burgonyát meghámozom, és nagy tálba téve teljesen összetöröm. (Ha a burgonya kihűlt, már nem lehet összetörni.) 1 mokkáskanál sót szórok rá, majd a liszttel összekeverve tésztává gyúrom. Ezután lisztezett deszkára teszem, és ugyancsak belisztezett nyújtófával 0.5 cm vastagra kinyújtom, közben a tészta alatt is és a tetején is belisztezem, hogy minél kevésbé ragadjon. 6 cm-es négyzetekre vágom. Hagyom kissé megszikkadni. Közben a szilvát megmosom, gondosan leszárítom (a nedves szilva meglágyíthatja a tésztát), majd kimagozom. A mag helyére szórok egy késhegynyi cukrot és ugyanennyi őrölt fahéjat, ezután az így előkészített szilvát ráteszem egy-egy tésztanégyzet közepére. A négy sarkát összefogom, a széleket kissé össze is nyomkodom, majd a tenyeremben gombóccá gömbölyítem. A lisztezett deszkára sorban elhelyezem az elkészült gombócokat. Közben egy jó nagy lábosban (nem fazékban, nehogy a gombócok egymást „agyonnyomják”) vizet forralok, amelyet 1 evőkanál sóval megszórok. Ha a víz már zubogva forr, a gombócokat egyenként, nagyon óvatosan beleeresztem az erősen lobogó vízbe, és 4-5 percig főzöm. A forrásnak egyetlen pillanatra sem szabad alábbhagynia, mert akkor a gombóc nem fő, hanem ázik. Egyet próbaképpen kettévágok, hogy megnézzem, megfőtt-e. Ezután óvatosan, egyenként leszűröm, és a közben zsíron megpirított morzsába forgatom. Sárgabarackkal vagy szilvalekvárral is nagyon finom, csak arra kell ügyelni, hogy a gyümölcs ne legyen túl puha vagy túl érett, a szilvalekvár pedig ne legyen folyós.
