Művészi önérzet

Vidéki társulat előadása: mindenki legalább négy-öt szerepet játszik, mert gázsi régóta nincs, a tagok többsége lelépett. A színre kerülő nagyoperettet is egy szál zongorakísérettel adják elő. Mit hoz a sors, az első felvonást követő szünetben a direktor kikukucskál a nézőtérre és a híres fővárosi színigazgatót fedezi fel az első sorban, aki nyilván itt nyaral. Tüstént hívatja a kellékest és utasítja, hogy a következő felvonásban tegye be a színpad közepére a nagy biedermeier állóórát.
– De direktorom! – így a kellékes. – Hiszen most egy erdei tisztás jön, minek oda állóóra?
– Nem számít! – így az igazgató. – Hadd lássák, hogy van!