Tényleg önző vagyok? Nagyon rossz hetem volt. Összevesztem a családommal, szakított velem a barátom, és beszedtem pár rossz osztályzatot. Emiatt aztán a tolerancia szintem is elég alacsonyra süllyedt. Hogy felvidítsam magam, úgy döntöttem beugrók a Tim Hortons egyik üzletébe. (Ez egy kanadai kávézólánc.)
Ma van a lányom 14. születésnapja
A kedvencem a csokis-kókuszos fánk. Sajnos, már csak 1 darab volt. Kértem az eladótól, hogy csomagolja be, elviszem. Ekkor megszólalt a mögöttem álló középkorú hölgy; ,,Ma van a lányom 14. születésnapja. Nagyon szereti. Nem mondana le róla?” – kérdezte tőlem. Meglepődtem, de mondtam, hogy én is nagyon szeretem. Lemondani nem mondok le róla, de ha gondolja, akkor szívesen felajánlom a felét – válaszoltam udvariasan.
A nő nem fogadta el, és önzőnek nevezett. Próbáltam elmagyarázni, hogy én vagyok a sorban előrébb, így nekem van jogom eldönteni mi legyen a csokis kókuszos fánk sorsa. Ám ő olyan volt, mintha nem értené mit mondok, és csak kérte a lányának a fánkot.
Önző vagyok, és a kislányának miattam nem lesz teljes a 14. szülinapja?
A felét visszautasította. A mögöttünk sorban állóknak érezhetően fogyóban volt a türelmük. Végül a kiszolgáló ideadta a fánkot, én pedig kimentem a kávézóból.
Még kifelé jövet is hallottam, hogy a nő dünnyög, hogy milyen önző vagyok, és a kislányának miattam nem lesz teljes a 14. szülinapja.
