Elkapják az orvvadászt egy kaliforniai kondor elejtéséért. Gyorsított eljárásban bíróság elé állítják. A bíró megkérdi tőle:
– Bűnösnek mondja magát?
– Igen bíró úr de…
– Semmi de! Nem érdekel! Két év börtön egy különösen veszélyeztetett a kihalás szélén levő faj elejtéséért, plusz 20.000 dollár pénzbírság.
– De bíró úr! Legalább hadd magyarázzam meg!
– Jó de a saját maga érdekében ajánlom, hogy legyen meggyőző!
– Rendben. Szóval az úgy volt hogy elindultam az hegyekbe. Teljesen eltévedtem, napokig bolyongtam étlen-szomjan. Majdnem éhen haltam, amikor megpillantottam a sebesült kondort. Láttam, hogy úgyis elpusztul ezért hogy én éhen ne haljak, tüzet raktam, megsütöttem és ettem belőle. Ekkor váratlanul jöttek a vadőrök és így kaptak el.
A bíró meghatódik és mondja:
– Jó, rendben. Ebben az esetben felfüggesztem a büntetését és 2000 dollárra mérséklem a pénzbüntetést. Az ülést berekesztem.
A tárgyalás után a vádlott egy liften megy le a bíróval. Az kíváncsiságból megkérdi tőle:
– Nézze, én is szoktam vadászni. Nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen ízű volt az a kondor. Legalább finom volt?
– Ugyan dehogy, bíró úr! Nem egy nagy szám! Nekem elhiheti, hogy az íze meg sem közelíti a szirti sasét vagy mondjuk a kerecsensólyom-fiókáét!
