Egy szőke meg egy barna párizsi vagány át akar jutni a francia-spanyol határon, de csak a szőkének van útlevele.
– Tudod mit? – mondja a szőke. – Amikor a papírokat kérik, én megugrom. Elcsípnek majd, de sebaj, elvégre itt az útlevelem. De míg kergetnek, tart a zűrzavar: te simán átlóghatsz a határon.
Azzal nekivágnak, s valóban, amikor a határőr az útlevelet kéri, a szőke eliramodik. A határőr persze utána. Vagy tízpercnyi üldözés után végre megáll a fickó.
– Hol van az útleveled? – kiabál a határőr.
– A legény benyúl a zsebébe és előveszi.
– Hisz ez szabályos! – mérgelődik a futástól lihegve a határőr. – Akkor meg mi a krucifixnak szaladtál el?
– Gyomorzavaraim vannak – magyarázza ártatlan arccal a vagány -, és az orvosom elrendelte, hogy minden délben tíz percet fussak. Ott a sorompónál az órán éppen dél volt, gondoltam ideje elkezdenem a kúrát.
– Szép. De miért nem álltál meg, amikor láttad, hogy én is rohanok?
– Mert azt hittem, hogy a tiszt úrnak is ugyanezt a kúrát rendeltek az orvosok.
