Egyik barátnőm síelni ment a télen a francia Alpokba. Nagyon jól érezte magát, jó volt az idő, friss a hó. A lány tapasztalt síző lévén egyik délután magányosan elindult az ismeretlen lejtőkön. A hó itt, ha lehet, még csodálatosabban ragyogott, mert nem taposták még le a síelők, mint a népszerűbb pályákon.
Egy különösen kellemes lesiklás után a lányra rájött a pisilhetnék. Érezte, hogy már késő visszaindulni a bódékhoz. Nem volt más választása, mint ott helyben elintézni a dolgot. Ez megoldhatónak tűnt, hiszen nem látott senkit a közelben. Óvatosan lefejtette magáról az egyrészes síruhát, letolta térdig, és leguggolt.
Igen ám, de közben érezte, hogy elindul. Akaratlanul keresztbe tette a síléceit, és attól kezdve félmeztelenül és megállíthatatlanul buckázott lefelé. A lejtő aljára már eszméletét vesztve érkezett. Komoly baja nem lett, de a sokk és az apróbb zúzódások miatt kórházba vitték.
Ott elmesélte szomorú történetét a mellette fekvő felpolcolt lábú pasasnak, aki nagyon jót mulatott. Kiderült, hogy ő meg azért törte el a lábát, mert ahogy békésen siklott lefelé, hirtelen egy pucér lány gurult el mellette a lejtőn, és ez annyira elvonta a figyelmét saját útjáról, hogy nekiment egy fának.
