TENGERI CSILLAG

TENGERI CSILLAG

Egy ember napszálltakor a néptelen tengerparton kószált. Séta közben észrevett egy másik férfit a messzeségben. Közelebb érve látta, hogy az illető fáradhatatlanul hajladozik, és valamit a vízbe dobál. Miután még inkább megközelítette, megállapította, hogy a dagály által partra vetett tengeri csillagokat szedegeti össze, és egyenként visszahajítja őket az óceánba. Barátunk elképedt.

– Jó estét, uram! – szólította meg a férfit. – Azon tűnődtem, hogy min fáradozik itt.

– Visszadobom ezeket a tengeri csillagokat a vízbe. Tudja, a dagály partra vetette őket, s ha nem segítek rajtuk, elpusztulnak oxigén nélkül.

– Értem, de hát százával hevernek itt a fövenyen. Ekkora tömeget nem tud visszajuttatni a vízbe. Meg aztán gondoljon csak bele: nyilván ugyanez a helyzet végig a parton, sok száz kilométeren át. Akárhogy töri magát, nem lesz látszatja munkájának.

Az ember elmosolyodott, lehajolt, felvett egy újabb tengeri csillagot, és a hullámok közé dobta.

– Ennek az egynek mégsem mindegy!