Három árva kisróka megbeszéli, hogy először a legidősebbik menjen el vadászni. El is indul. Elfutnak a vadak, elrepülnek a madarak, csak egy varjú marad egy fa tetején sajttal a csőrében. Mondja neki a róka:
– Hogy te milyen gyönyörű vagy! És milyen szépek a tollaid!
A varjú oda se figyel.
– Te varjú, voltál te közmunkára fogva?
– Igen! – mondja a varjú és kiesik a sajt a szájából.
Aznap jóllaknak a kisrókák. Másnap a kisebbik róka megy vadászni. Elfutnak a vadak, elrepülnek a madarak. Megint csak a varjú marad az elmaradhatatlan sajttal a csőrében. A róka elkezdi dicsérni. Semmi. Kérdi tőle:
– Te varjú, voltál közmunkára fogva?
A varjú kiveszi a csőréből a sajtot, beteszi a szárnya alá.
– Igen!
– És merre?
– Arra! – mutatja a varjú és kiesik a szárnya alól a sajt.
A rókák megint jóllaknak. Harmadnap a legkisebb megy vadászni. Megint csak a varjú marad. Elhangzanak a szokásos dicséretek, majd megkérdi a róka:
– Hé varjú koma! Voltál te közmunkára fogva?
– (szárny alá teszi a sajtot) Igen!
– És merre?
– (másik szárny alá teszi a sajtot) Arra!
– Tudtad, hogy megint lesz?
– (fejéhez kapja mind a két szárnyát) Óóóó! Jaj, csak azt ne!
