Két idegenbeszakadt hazánkfia üldögél egy párizsi kávéház teraszán. Beszélgetnek, kinek hogyan alakult a sorsa azóta, hogy elhagyták hazájukat. Kihozza a pincér a kávéjukat, az egyik révedező tekintettel belekortyol a kávéjába, majd a szemét elfutja a könny. A másik észreveszi ezt, megkérdezi.
– Mi a baj, János?
– Hát, tudod Sándor, csak eszembe jutott az én drága jó édesanyám, akit már oly régóta nem láttam, és aki egyedül van az ő távoli otthonában…..mi lehet vele….
Csendben üldögélnek tovább, majd a másik is belekortyol a kávéjába, az ő szemét is elfutja a könny.
– Mi van veled Sándor – kérdezi részvéttel a barátja.
– Hát tudod – szólal meg emez leküzdve könnyeit – nekem is eszembe jutott a te drága jó édesanyád, amiért nem szóltál, hogy ilyen kurva forró ez a kávé!
