(EROTITKOK) Férjemmel, Zsolttal, pár hónapja költöztünk Nagykanizsáról vidékre, egy kis eldugott falucskába. Ennek nem írom a nevét, mert mint a hasonló helyeken, szinte mindenki ismeri egymást. Még valakinek kezébe jut az általam írt Erotitok és kész a lebukás. hiszen azt mesélem el, mikor életemben egyszer megcsaltam őt, az én drága uracskámat.
Kertgondozás
Háromszobás lakásunk árán vettünk egy kétszobás házat hatalmas telekkel, garázzsal és még pénzünk is maradt. Mivel én otthon dolgozom, Zsolt pedig amúgy is folyton kocsival jár mindenhová, így nem volt számomra nagy változás, talán annyi, hogy így nekem kellett gondozni a kertet, mert férjecském néha napokig elmaradt. Ha rá várok, tuti egy hét alatt elgazosodik, pláne, ha jön egy nagy zuhé. Hátsó szomszédunk egy korunkbéli pár volt, akinek az egyetemista nagyfia állandóan focizott az udvarukban. Olyan erővel, hogy elég hangos puffanásokat hallatott, amikor belerúgott a labdába. Zsolt, ha idehaza volt, folyton morgolódott miatta.
40 évesen nem kell baba
– Ugyan már, nyáron kibírjuk, városon nem egy hasonló idegesítő dolog volt. – csitítgattam ilyenkor és ő fejcsóválva, kénytelen-kelletlen igazat adott nekem.
– Jó-jó, drágám. Az ilyenek miatt talán nem is bánom, hogy nekünk nem lettek gyerekeink.
Én inkább szomorú voltam miatta, de nem hangoztattam. Jól megvoltunk így húsz éve, negyven évesen már úgysem vállalnék be egy babát, hiába annyira menő ez manapság. Bizonyára kitaláltátok már, hogy nagyjából ki lesz a történetem szereplője, így nem húzom tovább, de néhány dolgot fontos megjegyeznem, mielőtt rátérek a szaftosabb jelenetekre.
Megijedtem
Ricsinek hívták a fiút, akinek azon az augusztusi napon a labdája nem állt meg a kerítésnél, hanem szépen átívelt felette és ott kezdett pattogni a merevfalú medencénk mellett, amelyben egy óriási egyszarvút mintázó úszógumin feküdtem nyugalmasan, a nyári nap sugarait élvezve, Fantát szürcsölve szívószállal a Hupikék Törpikéket ábrázoló műanyag poharamból. Első pillanatban megijedtem, szinte alfában voltam, na jó, talán el is szunyókáltam, így a labda dübögése megriasztott, úgy ültem fel, mintha darázs kerülgetne. Pár pillanat múlva eszméltem teljesen és megemeltem a napszemüvegemet, hogy jobban lássam a pár méterre a kerítésen könyöklő fiút.
Visszadobná a labdám?
– Csókolom! – intett és köszönt, mikor nagy örömére végre észrevettem őt. – Elnézést! Visszadobná a labdám? Véletlen volt.
Még nem nagyon beszélgettünk a szomszédainkkal, ez a pár hónap nem volt elég ahhoz, hogy összemelegedjünk, így a fiú is első alkalommal szólított meg. A „csókolom” szíven ütött, meg is sértődtem kissé, így hidegen válaszoltam.
– Nem… – aztán megenyhülve hozzá tettem: – Ugorj át érte, még nem szeretnék kijönni a medencéből, olyan jól elhelyezkedtem és hamarosan felhők jönnek. Szeretném kiélvezni a napot.
Valami nem tetszik?
Már ugrott is és szaladt felém. Jó kiállású legény, egy rövidnadrágot viselt csupán, teste izmos, napbarnított. Én sem panaszkodhatom, negyvenéves létemre sok fiatal fiú tekintete megakad rajtam a strandon, vagy ha miniszoknyát veszek fel. Most is ez történt, mikor felkapta a labdáját és visszafelé menet szeme rám vetődött.
– Hú… – szaladt ki a száján és láttam, hogy pillantása ágyékomra vetődött, melyen elfelejtettem rendesen felhúzni a fürdőalsóm és fazonra nyírt, de lassan burjánzó szőrzetem kilátszott oldalt. Már mozdult volna a kezem, hogy megigazítsam, eltakarjam, de inkább csábítóan rá. Néztem és megkérdeztem:
– Valami nem tetszik?
Örömmel, ha lehet
– Nem, vagyis, dehogy!… Nagyon is tetszik… – nyelt nagyot és a labdát egyik kezéből a másikba dobálta zavarában, de szeme továbbra is lábam közét figyelte. Én meg hirtelen ötlettől vezérelve megemeltem a popsimat és letoltam a bugyit. Az utcától messze voltunk, a többi szomszédnak pedig nem volt rálátása a kertünkre, így nyugodtan cicázhattam a fiúval, aki tágra nyílt szájjal bámult, hang továbbra sem jött torkára.
– Nincs kedved csatlakozni hozzám? Vagy anyuci vár haza?
– Nincsenek itthon… Melóznak – felelt megbabonázva. – Szóval igen, örömmel, ha lehet.
Vedd le a gatyád
– Lehet, mert, ahogy látom, rád fér egy kis hűtés – nevettem el magam most én mutatva az ő ágyékára, ahol a gatyája szélén mozgolódott valami keményen, erőszakosan. – De vedd le a gatyád, meztelenül gyere a vízbe!
Önkéntelenül is szétnézett, majd miután megbizonyosodott felőle, hogy nem láthat meg minket senki, hiszen egyik oldalt még egy paraván is fel volt állítva a napernyőm mögött, gyorsan letolta alsóját és két lépéssel a medencében termett, így szinte nem is láttam a dákóját, pedig nagyon szerettem volna..
Hagyd a hülye magázódást!
– Gyönyörűnek tetszik lenni!… – ült le a medence aljára, így nyakig eltűnt a vízben. Erre én kissé dühösen rá szóltam.
– Azonnal állj fel, had lássalak én is! – durciztam megemelve a mutatóujjam. – És hagyd ezt a hülye magázódást!
– Igenis… – nyögte rákvörös arccal és lassan kiemelkedett a vízből.
Pénisze akkor már teljes harckészültségben pompázott és épp melleim felé mutatott. Kikapcsoltam a bikini felsőmet is, így ő is megcsodálhatta hatalmas melleimet.
Gecizz a testemre!
– Aztakruva – nyúlt önkéntelenül magához, majd miután felocsúdott, elkapta kezét a dákójától.
– Ne szégyenlősködj itt nekem! Folytasd! Verd! Úgy… Az én labdáim jobban tetszenek, mint a tied, amit rugdalni szoktál?
– Perszehogy… – nyögdécselt, mert szemmel láthatóan annyira felizgult, hogy pár percre lehetett az orgazmustól. Széthúztam a puncim és ajkaimba haraptam.
– Gecizz a testemre! –parancsoltam és mire elhangzottak szavaim, már lövellt is a sperma megduzzadt bíborszínű makkjából és szinte röfögve lihegett önfeledten. Ondója ráfolyt puncimra, melleimre, hasamra sőt, még az arcomra is jutott belőle.
Bemegyünk és megdugsz
– Jól van… Elsőre szép volt, most bemegyünk és megdugsz, de jó keményen, érted?
– Igenis – ismételte és estig nem is engedtem haza, csak amikor már arra hivatkozott, hogy hamarosan hazaérkeznek a szülei.
Csodás nap volt, de nem játszottuk újra azóta sem. Talán majd máskor… Később… Idén nyáron….
A cikk cselekménye kitalált történeten alapul. A történet szereplői kitalált személyek, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve. Kérjük, senki se keressen egyezést sem az emberekkel, sem pedig a helyekkel, helyzetekkel kapcsolatban. A történeteink szereplői valamennyien vagy 18 évesek, vagy elmúltak 18 évesek.
A címlapkép illusztráció!
