Ahogy az önöknek is feltűnhetett, az évszázados múltra visszatekintő macskahizlalás, napjainkban reneszánszát éli. Lépten-nyomon dagadt macskákba botlik az ember lába.
Ha az önök szeme fénye még nem ilyen bájos, zsíros négylábú, akkor vágjanak bele a dagasztásba minél előbb! Ebben nyújtanék önöknek némi segítséget.
A főképp özvegy- és vénkisasszonyok által favorizált, békebeli, polgári értékeket hordozó tevékenység nélkülözhetetlen kelléke, egy endomorf, vagyis hízásra hajlamos növendék macska.
Minőségi alapanyaghoz, szaknyelven szólva cicadagadóhoz, többféle képen juthatunk pl. vehetünk, kaphatunk, lophatunk. Amennyiben az eltulajdonítás mellett döntünk, esetleg becsúszhat egy, az előző gazdi sérelmére elkövetett könnyű testi sértés, de megéri hisz a jutalmunk egy doromboló könnyű testű sertés. Háháhá! Próbálkozhatunk persze kóbor jószágokkal is, a csalogatáshoz ajánlott kifejezések, nőstények esetében cici-cici, kandúroknál komm here.
Macskát hizlalni lehet amatőr és profi szinten egyaránt. Az amatőrök rendszerint csak az ismerősök előtt villognak, pörköltszaftos kalácson és mézes tejecskén gömbölyödött kedvenceikkel. Nekik bőven elég ha a szomszédasszony naponta kétszer összecsapja a kezeit és azt gügyögi:
– Jaj, de cukor macs ez, hát mindjárt megzabálom a háját ennek a kis tündi-bündi cicafalatnak!
A profik az ambíciók és a módszerek tekintetében is sokkal következetesebbek. Amíg macskáik el nem érik versenysúlyukat, mozgalmasnak éppenséggel nem nevezhető napjaikat 50-50%-ban falatozással és szunyókálással töltik, de néha – felügyelet mellett – nyarvoghatnak is, hogy identitástudatukat el ne veszítsék.
A tömegnövelő program legeslegfontosabb része a papiztatás. A hízók ilyenkor etetőszékbe szíjazva, nyakukban partedlivel várják az úgynevezett szumó diétát, amely másfél kiló főtt rizsből, egy tálca mignonból és két üveg barna sörből áll. Mindez naponta négyszer, öt éven keresztül.
A tréning végén pedig jöhet a nagy megmérettetés: az országos bajnokság! A bajnokságon csak első osztályú minősítésű jószág vehet részt. A nemzetközi standard követelményei szerint első osztályú, vagyis kocacica minősítést csak az a macska kaphat, melynek mozgás hiányában elcsökevényesedett lábacskái már ki sem tapinthatók, illetve gurítani lehet. A szabálykönyv háromféle kategóriát különböztet meg ezek a: „Jóindulatú daganat”, a „Pa-Dö-Dő”, és a „Hú, bazdmeg!”.
Az általában talicskán vagy tehertaxin érkező versenyzőket őshizlalókból álló zsűri bírálja el, és ítéli végül oda a győztesnek járó aranyszalonnát. Sajnos mint a legtöbb népszerű sportágban, így a macskahizlalásban is egyre gyakrabban fordulnak elő dopping ügyek. A leggyakoribb eset, hogy az állattal lenyeletnek egy traktorgumi belsőt, és a szájából kilógó szelepen át felpumpálják, de az is előfordult már, hogy két macskát egymásba dugtak.
A dopping vétségen ért versenyzők ellen példás szigorral lép fel a nemzetközi szövetség, gazdáikkal együtt ledarálják, bőrbe húzzák, és kutyaeledelként értékesítik őket.
Hölgyeim és Uraim!
Ennyit mára a macskahizlalásról, remélem sikerült kedvet csinálnom önöknek ehhez a szép sporthoz. A jövő héten ismét találkozhatunk, akkor a lapostetű altesti tenyésztésével ismerkedhetnek meg.
