Amit most leírok, az talán nem is megcsalás… Hiszen Magdi, a barátnőm is tudott a dologról, nem is neheztelt érte, sőt, ő kérte. Tudom, hülyén hangzik. Én valahogy mégis megcsalásnak érzem. Na, de haladjunk sorjában.
Tavaly nyáron Magdiéknál nyaralt egy régi, általános iskolai osztálytársa, barátnője, Helga.
Helga nagyon szép lány volt. Magdi se’ kutya, de Helga… Hááát, nem is tudom, mit mondhatnék róla. Istennő… pedig még csak tizenhét éves.
Mikor kettesben voltunk Magdival, kikérdezett, hogy mi a véleményem a barátnőjéről. Nem tudtam hazudni neki, megvallottam, hogy nagyon tetszik.
– Le is feküdnél vele?
– Ha te nem lennél, akkor igen… – bólintottam.
– Csak mert te is tetszel neki…
Elvörösödtem. Most még a tudat, hogy meg is kaphatnám. Földre döntött a gondolat, de csak bambán röhögtem.
– Hát, ez van… – motyogtam.
– Ha akarod, akkor én nem vagyok ellene – mondta Magdi és átölelt.
– Nem bánnád, ha lefeküdnék vele?
– Annyira jó barátnőm, hogy még féltékeny sem lennék rá. Sőt, örülnék, hogy nektek is örömet okozhatok így. Legyetek egyszer egymáséi. Helga úgyis hamarosan hazamegy Pestre. (Mi Miskolcon élünk)
– De – folytatta – szeretném végig nézni. – Ez az egy feltételem van.
– Hát, ha Helga…
– Helga már beleegyezett.
Akkor nekem már nem is volt ellenvetésem. Nálunk történt meg a dolog, amikor szüleim elmentek dolgozni, mi meg hárman egyedül maradtunk a házban.
Életem legnagyobb élménye volt.
Az első aktust Magdi végignézte, de a másodiknál Helga hívta és erre ő is beszállt. Aki volt már egyszerre két nővel, csak az tudja, milyen fantasztikus érzés…
Hát, ez volt az én történetem, ami igazából nem is megcsalás.
