A feleség naplójából
A férjem nagyon furcsa volt ma. Megbeszéltünk egy találkozót a Plaza kávézójában. Mivel én egész nap shoppingoltam a barátnőkkel, gondoltam hogy nem neheztel a pár perces késésem miatt, de végülis nem mondott semmit. Csak nem alakult a beszélgetés, egész idő alatt csendben ült. Javasoltam, hogy húzódjunk a kávézó egy csendesebb sarkába, de ez sem segített. Mikor rákérdeztem, valami gondja van-e, azt mondta semmi különös. Mikor kérdeztem, én vagyok-e az oka a csöndnek, azt válaszolta nem, nem kell nyugtalankodnom. Hazafelé úton mondtam neki, hogy szeretem, kissé elmosolyodott, s vezetett tovább. Nem tudtam megérteni a viselkedését, s nem tudom miért nem válaszolt a szerelmi vallomásomra. Otthon is éreztem, hogy egész idő alatt messze jár, s nem is akar velem találkozni. Csak kornyadozott a TV előtt, s érezni lehetett, hogy messze jár az esze… Végülis felmentem lefeküdni. Kis idő múlva követett. Nagy csodálkozásomra válaszolt a szeretetemre, a simogatásokra, szeretkeztünk, de végig éreztem, hogy távol van. Elhatároztam, hogy rákérdezek, s akkor vettem észre, hogy már alszik. Álomba sírtam magam. Nem tudom mit csináljak. Most már egészen biztos, hogy van valakije. Az egész életem egy katasztrófa…
A férj naplójából
A Fradi kikapott. De este egy jót kúrtunk…
