Egy német, egy angol fickó, meg egy szőke nő dolgoznak egy irodában. Minden nap együtt tízóraiznak. Tízkor kinyitja a dobozt a német fickó, belenéz:
– A fenébe, már megint bajorkolbász! Ha holnap is azt tesz az asszony, kiugrok az ablakon.
Kinyitja a dobozát az angol fickó is:
– A fenébe, már megint steak. Ha holnap is az lesz, kiugrok az ablakon.
Végül kinyitja a szőke nő is a dobozt:
– A fenébe, már megint sonkásszendvics. Ha holnap is az lesz, kiugrok az ablakon.
Másnap megint leülnek kajálni. Először a német fickó nyitja ki a dobozát:
– A fenébe, már megint bajorkolbász.
Puff, kiugrik az ablakon.
Kinyitja az angol is a dobozát:
– A fenébe, már megint steak.
Puff, kiugrik az ablakon.
Végül a szőke nő is belenéz a dobozba:
– A fenébe, már megint sonkásszendvics.
Puff, Ő is kiugrik az ablakon.
A temetés után beszélgetnek az özvegyek, mondja a német felesége:
– Ha tudom, hogy ennyire unja a bajorkolbászt, többet nem tettem volna neki!
Mondja az angol felesége is:
– Ha tudom, hogy ennyire unja a steaket, nem tettem volna többet neki tízóraira.
Néznek a szőke nő férjére, mire az megszólal:
– Miért néznek így, mindig magának csomagolta a tízórait!
