A korosodó lovag poroszkál rozzant gebéjén, amikor a porban megpillant egy sérült lábú kis békát. Megsajnálja és leszállva a lováról gondosan, bekötözi annak sérült lábát, majd útjára bocsátja. Ekkor csoda történik; a kis béka tündérkirálynővé változik és megszólal:
– Jó tett helyébe, jót várj, teljesítem három kívánságodat – mondja.
A lovag elámul, a tündér sürgeti, hogy ha sokáig gondolkodik, elszáll a varázsereje. A lovag végre megszólal:
– Legyek olyan, mint húsz éves koromban voltam. Legyen egy szép kastélyom az öreg lovagvár helyett.
– Ez csak kettő Lovag, három kívánság kell!
– Fiatalság, gazdagság, mi kellhet még – morfondírozik. – Meg van! Legyen akkora, mint a lovamnak van!
– Rendben Lovag, mire hazaérsz mindhárom kívánságod teljesül.
Megsarkantyúzza öreg gebéjét, és ahogy az bírja sietve vágtat hazafelé. Már messziről megpillantja a csillogó palotát, szíve összeszorul – lám igazat mondott a tündér. Libériás inasok segítik le a lováról, besiet a kapun és az első gyönyörű velencei tükörnél megáll, belenéz; egy fiatal, jóképű arc tekint vissza rá. Ennek a tündérnek tényleg nagy varázsereje van – állapítja meg. Amikor nem látják, gyorsan letolja a nadrágját és a látottaktól keservesen felordít:
– Az istenit, ma a kancámon lovagoltam ki!
