Sziasztok, Cukros Charly vagyok, már írtam pár Felnőtt mesét a Pistike viccújságba, valószínűleg sokaknak ismerősen cseng a nevem. Remélem jól szórakoztatok a korábbi sztorikon, miként ezen is.
Dorina, a póker rabja volt
Sohasem szerettem a társasjátékokat, vagy a kártyát. A Gazdálkodj okosan gyerekkoromban még csak-csak elment, de a Csapd le csacsi sohasem vonzott. Amikor bekerültem egy online szerkesztőségbe, akkor rászoktunk a fiatalokkal a Rikikire. (A Póker vagy a Canasta túl komplikált volt a számunkra…)
A feleségem, Dorina, azonban a póker rabja volt, és el kell ismernem, volt is hozzá tehetsége. Kiválóan blöffölt… A koronavírustól félt, de a játékszenvedélye erősebb volt.
Szobatársak voltak az egyetemen
Dorina elindult pár művelődési házi póker versenyen, de általában ismerősökkel játszott. A járványügyi vészhelyzet ellenére havonta egyszer, minden hónap első péntek estéjén többen is jöttek össze leginkább Laci és Sára otthonában. Dorina a társaságból leginkább Sárát ismerte, akivel szobatársak voltak az egyetemen.
A csoport tehát Laciból, Sárából, Péterből, Barnából, Tamásból és Dánielból állt. Én is a csoporthoz tartoztam, bár sohasem játszottam. Akárcsak Péter felesége Mariann, illetve Barna felesége Aliz. Mi általában a nappaliban ücsörögtünk, és tévét néztünk. Korábban járt még egy Vilmos nevű srác is, de csalt és ezért kirúgták a csoportból.
Ha máshol találkoztunk volna…
Nem zavart, hogy Dorinának volt ez a szenvedélye, úgy voltam vele, hogy havonta egyszer, maximum kétszer kibírom. Nem zavart az sem, hogy a barátai nem az én barátaim. Igazából egy idő után csak Mariannhoz és Alizhoz sikerült közelebb kerülnöm.
Tamás és Dániel mindig egyedül jöttek. Tamás csendes srác volt és nem is volt igazán túl jó pókerben. A beképzelt Dániel sem volt szimpi. Ha máshol találkoztunk volna, akkor valószínűleg elkerülöm őket. Csak azért próbáltam eltűrni őket, mert a feleségem pókercsoportjába tartoztak.
Az egyetlen igazi probléma a ,,másnapokkal” volt. Dorina túlzásba vitte a versenyzést, túlságosan akart nyerni. Ebből fakadóan, ha éjszaka veszített, akkor szombat borzalmas hangulatban telt. Ilyenkor már akár hétfőn is ment volna játszani, ha lett volna hova… Nem egyszer mondtam neki, hogy túlságosan komolyan veszi, de vállat vont. Próbálta a póker estet heti rendszeressé tenni, de én nem akartam ennyi időt ezeknek az embereknek a társaságában tölteni. Szerencsére Mariann és Aliz is ,,blokkolta” a heti pókerestéket.
Fogadtunk, most nehogy már visszakozz!
Az egyik szombat este Laciéknél voltunk, és a szokásos csoportokban játszottak. Sajnos, Dorinának nem ment jól a játék. Időnként bementem hozzá megnézni, hogy nem kér-e enni, vagy inni, de mindig csak dühöngött. Nem jöttek úgy a lapok, ahogy szerette volna.
Éjfél elmúlt bőven, talán 2 óra is lehetett már, amikor az ebédlőből furcsa zajok hallatszottak. Ott zajlottak a pókerderbik. Amikor beléptem, hallottam, ahogy Dániel mondja: – Fogadtunk, most nehogy már visszakozz!
Dorina ekkor azt mondta: – Rendben, megoldjuk…
Most rajtam volt a sor: – Mi a gond? Mit oldunk meg?
Felajánlott egy csókot a győztesnek
– Dorina elvesztette az összes pénzét, és hogy játszhasson felajánlott egy csókot az utolsó leosztásnál a győztesnek. Vesztett, itt az ideje a csóknak!
– Sajnálom, Dorina rajtam kívül senkit sem fog megcsókolni – mondtam határozottan.
– Hé, ember! Fogadást kötött és veszített, ok? – hőbörgött Dani.
Dorina próbált nyugtatni: – Charly ez nem nagy sztori. Egy csók nem nagy dolog. Buktam, ,,fizetnem kell…”
– Nézd Dorina – mondtam határozottan. – Tudod, hogy ez nem így működik. Isten előtt hűséget fogadtunk egymásnak, és szerintem a csók idegen férfival megcsalásnak számít.
Nem akarom megtenni, de muszáj
– Charly, nem akarom megtenni, de muszáj. Ha nem, akkor kirúgnak.
– Ha kirúgnak, akkor kirúgnak, én azért nem leszek szomorú. Ha viszont most csókolózni fogsz, akkor nincs visszaút hozzám – mondtam fenyegetőleg.
– Hé srácok, segítenek kell – mondta Dorina, miközben Péterre és Barnára nézett. Péter és Barna elkapott, Laci pedig segített megtartani. Mozdulni sem tudtam.
– Ne légy olyan drámai, Charly – kérte Dorina.
Dorina elkapta Dániel száját és csókolózni kezdtek…
Dánielt soha többé nem hívják
Levettem a gyűrűmet, odaadtam Dorinának és kirohantam a kocsimhoz. Amilyen gyorsan csak lehetett haza akartam érni. Dorina is jött nemsokára… Éppen pakoltam össze a cuccaimat.
– Kár volt így felfújnod azt a csókot – mondta. – Tessék, itt van a gyűrűd, elhoztam.
– Nocsak, már végeztetek? Mikor lesz a következő pókerparti? – kérdeztem szenvtelenül.
– Pár hétig nem. Dánielt soha többé nem hívják, így nem kell aggódni miatta. Charly, hova mész?
Mire befejezte a mondatát, már kint voltam a bejárati ajtón, és megsem álltam az első motelig. Kikapcsoltam a telefonom, és egész éjjel a plafont bámultam.
Szerdáig maradjak otthon…
Végül hajnali öt körül elaludtam, és tízig szundikáltam. Délelőtt felkeltem, lezuhanyoztam, majd újra bekapcsoltam a telefonomat. Több tucatnyi nem fogadott hívás érkezett Dorinától, illetve Aliz és Mariann részéről. Dorina az üzenetekben próbálta megmagyarázni, hogy miért csókolózott, és igazából ez nem jelentett neki semmit. Sajnálta, ami történt.
Hétfőn reggel bementem dolgozni, és próbáltam nagyon hatékony lenni. A főnököm azonban csak észrevette, hogy valami nem stimmel. El kellett mondanom mi a gond… A ,,komoly házassági problémáim” miatt azt javasolta vegyek ki pár nap szabadságot. Szerdáig maradjak otthon, de ha kell, akkor akár egész héten…
Nem gondoltam volna, hogy Dorina tényleg megteszi
Hazafelé megálltam a Dunaplázában, beugrottam az egyik büfébe. Hirtelen két nő állt meg mellettem. Egyik sem volt pincérnő.
– Hello Charly, van még két szabad hely melletted? – ismertem meg Mariann hangját. – Vagy rám és Alizra is haragszol?
– Üljetek le, Ti nem csináltatok semmit.
– Tudom, hogy nem szereted azokat a fiúkat, akikkel Dorina pókerezik, de azt hittem mi barátok vagyunk. Igazán felvehetted volna a mobilt… – mondta Aliz némi szemrehányással a hangjában.
– Igazából Ti sem csináltatok semmit… Nem akadályoztátok meg a csókot. De hagyjuk… – mondtam nyugodt hangon. – A férjeitek lefogtak, semmit nem tehettem, hogy Dorina ne csókolózzon. Könyörögtem, hogy valaki akadályozza meg, de senki nem lépett közbe – idéztem fel az eseményeket.
– Nem gondoltam volna, hogy Dorina tényleg megteszi. Azt hittem ez csak egy beteg vicc – mentegetőzött Mariann.
Én megteszem, ami történt részben a mi hibánk is…
Hirtelen Aliz szólt közbe: – Mi lenne, ha Te is megcsókolnál egy lányt? Így 1-1 lenne, és visszafogadhatnád Dorinát.
Csak néztem ki a fejemből: – Nem feltétlenül ellenzem az ötletet, csak nem tudom, nem értem kivel és hogyan?!
Körülbelül tíz másodpercig néztem Alizra: – És mi lenne, ha veletek csókolódznék? – vetettem fel.
– Ezt nem tehetem – szabadkozott Mariann. – Péter megöl, ha megtudja.
– Természetesen megértem – mondtam gúnyosan -, az a férfi, aki engem tartott, miközben a feleségem megcsalt. Teljesen megértem…
– Én megteszem – jelentette ki némi töprengés után Aliz. – Igazad van, ami történt részben a mi hibánk is… – tette hozzá magyarázólag.
– Én nem tudom megtenni és nem is tehetem meg. Ha Aliz hajlandó egyenlíteni, annak elégnek kell lennie – állította Mariann.
Ha megtesszük, akkor megbocsátasz Dorinának?
– Nem – mondtam határozottan. – Vagy mind a ketten, vagy egyikőtök sem. Nem egyenlíteni szeretnék, hanem többet annál. Azt akarom, hogy felém ,,billenjen a mérleg”.
A lányok gondolataikba mélyedtek. Eltelt már 2 perc is, amikor Mariann megszólalt:
– És, ha megtesszük, akkor megbocsátasz Dorinának?
– Meg… De te nem mondod el Péternek?
– Nem… Nem szólok egy szót sem neki… Mikor és hol akarod?
– Van egy motelszobám…
– Te jó Isten! Nem hiszem el, hogy ez történik… Kedvellek és jó srác vagy Charly és szívesen összejönnék veled, ha nem lennél nős, én meg nem lennék házas… De házas vagyok, és most úgy néz ki megcsalom veled a férjemet… – mondta Mariann.
– Akkor holnap este hatra várlak benneteket a motel szobámba. Csinálok valami kaját, és veszek pár üveg bort.
Ebben maradtunk. A két nő nagy beszélgetés közepette távozott. Csak én vettem/veszem komolyan a házassági fogadalmat? – morfondíroztam rajta, miközben magamra maradtam.
Nem kényszerítek senkit semmire…
Másnap délelőtt visszamentem a házamba, Dorina nem volt otthon. Összeszedtem a laptopom, a fényképezőgépem és ruhákat. Aztán elkezdtem albérletet keresni. Találtam is egyet, szombattól beköltözhetek. Hosszú távon nem bírtam volna, meg nem is akartam fizetni a motelt. Ebéd után beugrottam a TESCO-ba vettem pár üveg piát. Lezuhanyoztam és lefeküdtem pihenni egy kicsit, hogy fitt legyek, mire jönnek a lányok.
Öt óra tájban rendeltem ételt a közeli étteremből, úgy hogy hat óra előtt pár perccel szállítsák ki a motel szobámba. Hat óra tájban megjöttek a lányok, pontosak voltak. Beállítottam felvételre a kamerám aztán leültünk beszélgetni. Eleinte nem kértek bort… Zavarban voltak.
– Nézzétek csajok, ha nem akarjátok, akkor nem kell megtennetek. Iszogatunk, eszegetünk és eldumcsizunk közben. Ne stresszeljetek, tudjátok, hogy nem kényszerítek senkit semmire… – próbáltam oldani a feszültséget.
Hagytam, hogy történjen, aminek történnie kell
– Charly, te egy nagyon aranyos, kedves fiú vagy. Bárcsak Barna lenne olyan jó, mint te. Dorina kifogta a főnyereményt – állította Aliz. – Mariannal erről beszélgettünk, amikor tegnap eljöttünk tőled. Igazad van abban, hogy meg kellett volna akadályozni az ominózus csókot. Némák maradtunk… Nagyon sajnálom, hogy így történt… Én kezdem…
Alizzal elkezdtünk csókolózni. Nyelveink őrjítő táncot jártak. Aztán egyszercsak éreztem, hogy kigombolja az ingem. Aztán levette a cipőm és zoknijaimat, majd kikapcsolta az övemet és kigombolta a farmeremet. Miután lesegítette rólam a nadrágomat, térdre ereszkedett előttem. Félre húzta a boxeremet és tátott szájjal rácuppant a kemény farkamra. Mondani akartam, hogy ,,csak” egy csókról volt szó, de nem volt hozzá erőm. Hagytam, hogy történjen bármi, aminek történnie kell.
Ha már eddig eljutottunk, akkor már mindegy, hogy levetkőzünk-e vagy sem…
Legszívesebben teljes erőből basztam volna Aliz száját, de ellenálltam a kisértésnek és hagytam, hadd tegye a dolgát. Elnyelte a farkam fejét, majd a kezét használta. Elképesztően jó érzése volt, Barna szerencsés fickó, hogy ilyen asszonya van – állapítottam meg. Sajnos, nem bírtam sokáig tartani magam, és az ondóm a szájába lővelt. Lenyelte a teljes sperma adagot. Lágy csókot adtam a homlokára.
– Csodálatos vagy Aliz, köszönöm neked! – mondtam elismerően.
Ültünk, ettünk, és ittunk még egy kis bort. Közben beszélgettünk. Hirtelen Mariann kibökte: – Folytassuk…
– Rendben, de kérlek vetkőzz le…
– Egy csók miatt nem kell levetkőzni… – nevetett Aliz.
– Ha már eddig eljutottunk, akkor már mindegy, hogy levetkőzünk-e vagy sem…? – kérdezte Mariann nevetve a bortól felszabadultan.
Ti csináltatok már ilyet?
Most Mariannal kezdtem el csókolózni. Az, hogy levetkőzött meztelenre, már sejtette nekem, hogy ezúttal sem csak egy csók lesz… Jól sejtettem. A csók után hátralökött, és bele ült a farkamba. Vagy 4-5 percig lovagolt, és majdnem szinte egyszerre mentünk el. Mariann az orgazmus után még vagy egy percig ült rajtam…
– Ti csináltatok már ilyet? – kérdeztem a lányoktól.
– Volt már rá esett… Tudod, hogy egy egyetemre jártunk… Nos, egyszer-kétszer megosztottuk a pasijainkat… – válaszolt Aliz.
Valószínűleg?
– Na, most már mennem kell. Remélem jól érezted magad Charly – mondta Mariann. – Ha lesz egy kis időd, akkor hívj fel holnap, hogy mire jutottál Dorinával… – kérte.
– Engem hívhatsz, amikor akarsz – nevetett Aliz. – Nem akarlak barátként elveszíteni. De azt tisztázzuk: ami ma itt történt az valószínűleg csak egyszeri alkalom volt…
– Valószínűleg? – nevetett Mariann.
– Jaj, Mariann gyere már – hívta Aliz a barátnőjét. – Erről beszéltünk, hogyha akarod akkor újra megtennénk, de nem szabad!
Egy év múlva…
A válás könnyen lezajlott. Eladtuk a házat, Dorina az összes bútort egy raktárba tette. Nem volt vita köztünk a vagyonmegosztást illetően. Aliz és Mariann elváltak, de a barátságom (és a szex) nem ért véget a két lánnyal. Mi hárman az elmúlt egy évben nagyon közel kerültünk egymáshoz.
Dorináról a tárgyalás óta nem hallottam semmit. Kicsit csalódtam benne, azt hittem jobban küzd majd a kapcsolatunkért. Bíztam benne, hogy eljutunk a házassági tanácsadásig. Úgy éreztem, hogy a házasságunk nem jelentett annyit neki, mint nekem.
Foglalt ez a hely?
Egy évvel az ominózus póker parti, és négy hónappal a válásunk kimondása után betértem a Körúti McDonald’s-ba. Régen idejártunk Dorinával, itt ettünk és a szomszédos pub-ban ünnepeltük meg a különleges alkalmakat. Ahogy ott ültem és ettem a Dupla Big Mac-et éreztem, hogy valaki mögém lép. Bámultam a falat, és reméltem, hogy akárki is az, távozik… Nem volt kedvem senkivel sem beszélgetni…
– Foglalt ez a hely?
– Nem, foglaljon helyet! – invitáltam az asztalomhoz. Ismerős volt a hang…
– Egy ilyen jó megjelenésű srác, hogy hogy egyedül itt?
– Nos, van két barátom, akikkel általában együtt járok minden felé, de most kettős randevún vannak.
– Az én barátaim sajnos, közel sem olyan csodálatosak, mint ahogy gondoltam. Véletlenül összefutottam két lánnyal és ők mondták, hogy egy dögös, egyedülálló srác a Körúti McDonalds’ban van. Úgy gondoltam, hogy beugrok és bemutatkozom… Szia, Dorina vagyok…
– Öröm találkozni veled Dorina, én Charly vagyok – játszottam én is a szerepemet…
A póker szenvedélyem megölte a volt férjembe a szerelmet…
– Miért vagy itt egyedül?
– A feleségem megcsalt, a két legjobb barátnőm más srácokkal van. Nincs szerencsém, tökéletes vesztes vagyok. Nincs kedvem egyedül ücsörögni az albérletben. Te, hogy kerültél ide?
– Én is vesztes vagyok. Nekem volt a világ legjobb férje, és megbántottam. Megcsaltam és elvált tőlem… Amikor elváltam egy nagyon nehéz időszak kezdődött a számomra. Önvizsgálatot tartottam és nem tetszett, amit láttam – ismerte be Dorina. – A mai napig pszichológiai tanácsadásra járok. A póker szenvedélyem megölte a volt férjembe a szerelmet…
– Nem hagytam abba, hogy szeresselek, Dorina. Csak nem tudtam, hogyan csináljam… – mondtam őszintén.
Vacsoráztál már?
Dorina sírva fakadt és elindult a kijárat felé.
– Dorina!
Megállt, de nem fordult meg. – Igen Charly?
– Vacsoráztál már?
– Nem, Charly, még nem.
Felkeltem, hozzá sétáltam, átkaroltam a vállát, a fejét a vállamba húztam, és elindultam az ajtóhoz.
– Gyere, menjünk át egy másik étterembe és vacsorázzunk meg!
Happy End
Dorina és én újra randevúzni kezdtünk, majd nemsokára újra összeköltöztünk. Aztán az előző házassági évfordulónkon újra összekötöttük az életünket. Dorina megtartotta az ígéretét, teljesen felhagyott a szerencsejátékkal. Egy új élet kezdődött a számunkra…
Dorina jelenleg gyereket vár, legnagyobb örömünkre fiút hord a pocakjában…
Cukros Charly – Felnőtt mesék – Erotitkok – Pistike viccújság
A cikk cselekménye kitalált történeten alapul. A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve. Kérjük, senki se keressen egyezést sem az emberekkel, sem pedig a helyekkel, helyzetekkel kapcsolatban.
